Nem elég innovatívnak lenni, annak is kell látszani. Különösképpen akkor, ha történetesen egy ország kormányáról van szó.

Amióta közzétettük (lassan egy hónapja), azóta ízlelgetem egyesületünk (Informatika a Társadalomért Egyesület) közleményét arról, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban legyen dedikált operatív programja az infokommunikációnak. Továbbá az is szükséges – hangsúlyozza az egyenesen a kormánynak címzett nyilatkozat –, hogy a majdan rendelkezésre álló fejlesztési forrásoknak legalább a 10%-át rendeljék az Infokommunikációs Operatív Programhoz, ezzel is szolgálva a versenyképesség erősítését.

Tömör, nem kerülgeti a forró kását: a kommüniké még 190 szó sincs a címmel egyetemben, tág teret nyit ekképpen az értelmezésnek és a magyarázatoknak.

Kezdjük talán azzal, hogy miért pont a kormány a címzett. A közelmúlt politikai és szakpolitikai nyilatkozataiból egyre világosabban bontakozik ki az a közeli jövő, amelyben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) eltűnik a föld színéről, az irányító hatóságokat pedig az illetékes minisztériumokhoz rendelik. A most befejeződő 2007-2013-es uniós költségvetési időszakban – ez már egyre nyilvánvalóbb – csupán a csodával határos módon használhatjuk fel maradéktalanul a rendelkezésre álló fejlesztési kereteket. Kevésbé bonyolultan megfogalmazva: minden valószínűség szerint maradnak olyan pénzek a brüsszeli kasszákban, amelyeket e költségvetési időszak elején még nekünk szántak. A kormányfő által is meghirdetett módon az uniós fejlesztési forrásokat elosztó és a fejlesztések megvalósítását ellenőrző magyar intézményrendszer megújul, amely intézkedésnek a célja tiszta és világos: legyen könnyebb a fejlesztési forrásokhoz való jutás a magyarországi igénylőknek (csökkenjen a bürokrácia), javuljon hazánk képessége az uniós források hasznosítására.

Az önkritika jeleként is értelmezem e drasztikus átszervezést, hiszen az NFÜ teljes menedzsmentjét a kormány cserélte le hatalomra lépésekor, megteremtve a megújulás személyi feltételeit. A legfontosabb alapja tehát megvolt annak, hogy a fejlesztéspolitikában új fejezetet nyithassunk, és hogy felgyorsuljon a források felhasználása. Nem a tervek szerint alakultak azonban a dolgok, ezért tavaly júliusban létrejött a kormányfő által irányított Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság, ami világossá tette: az uniós pénzekért harcoló érdekcsoportok csatájában meggyengült NFÜ-nek a napjai meg vannak számlálva.

Nézzük meg azt is, hogy miért is tarthatja egyesületünk fontosnak egy önálló infokommunikációs operatív program létrehozását.

Amint a nyilatkozatban el is hangzik, a korábbi nemzeti fejlesztési kerettervekben az infokommunikációs innováció elszórtan jelent meg. Emlékszem az akkori időkre és az akkori érvekre. Az infokommunikáció a mindennapok részévé vált, beágyazódott, mindenütt jelenvaló lett, ezért a fejlesztését nincs értelme külön kezelni és emlegetni, hanem az gazdasági-társadalmi ágazatokhoz, területekhez rendelve, az adott területek fejlesztéseinek integráns részeként kell megtervezni, elindítani.

A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ebben az elosztott struktúrában nem beágyazódik, hanem az ágazati, területi érdekek érvényesülése közepette inkább elsüllyed az infokommunikáció, amely pedig egyébként változatlanul és mindenütt a fejlődés, az innováció motorja. Nagyon el kell rontani a projektjeit ahhoz, hogy ne legyen egyértelműen pozitív gazdasági-társadalmi hatása (amire – jegyezzük meg lecsendesítő zárójelek között – azért találhatni közelmúltunkban nálunk is példát).

Ha létrejön, az elkülönítetten tervezett és menedzselt operatív program kiemeli az infokommunikációt, értékelhetővé, mérhetővé és jelentőségének megfelelően prioritássá teszi.

Egyesületünk nyilatkozatát segélykiáltásként is értelmezem: infokommunikációs iparunk nehéz időket él olyan időkben, amikor szárnyalnia kellene. A versenyképesség növelése ugyanis mind országos, társadalmi, mind pedig munkavállalói szinten egyre inkább olyan mutatókkal méretik, amelyek a digitális világban való jártasságot osztályozzák.