Infoter.eu cikkajánló

Friss kommentek

Válogatás az infoter.eu legolvasottabb cikkeiből


'11 jún
14
07:45

Információs Társadalom Parlamentje – internetes alapjogok szekció

Hajdu István

Kállay Kristóf, a szekció moderátora, Serge Ravet, Csáki-Hatalovics Balázs és Kollár Péter
(fotó: Infotér)

A június első napjaiban nagy sikerrel megrendezett Információs Társadalom Parlamentje esemény második napja a szekcióbeszélgetésekről szólt inkább, kicsit kötetlenebb beszélgetésekhez adva teret a résztvevőknek. Az öt nagy témakör közül az egyik az internetes adataink védelmének megvitatását tűzte ki céljául, címe pedig „Alapjogok az információs társadalomban, avagy hogyan védjük meg jogainkat és értékeinket az internet világában?” volt. Kulturált légkörben, kompetens szakemberekhez illő színvonalon vitatatták meg itt a jogainkkal és azok védelmével kapcsolatos kérdéseket, gondolatokat. Én végül e szekciót választottam.


Az állami és hatósági szférát Kollár Péter szabályozási főigazgató-helyettes (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), valamint Csáki-Hatalovics Balázs Ph.D. egyetemi docens, közigazgatási tanácsadó (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) képviselte. A kört színesítve külföldi vendéggel is gazdagodott a szekcióbeszélgetés Serge Ravet személyében, aki az Internet of Subjects Forum non-profit szervezetet képviselte.

Néhány technikai akadály leküzdése után a kérdésfelvetéseket megalapozó prezentációkkal kezdődött a program. Főként az interneten hagyott lábnyomainkról, azok hatásairól, személyes adataink és a gyermekek védelméről szóltak az előadók, jól összegyűjtött statisztikákkal alátámasztva. Kiderült például, hogy a közösségi hálókból a mai szülők generációja nincs eléggé felkészülve. Példának okáért sok esetben nem is tudják, hogy a tiltáson kívül milyen lehetőségekkel tudnák megóvni csemetéiket a rosszindulatú internetezőktől.

Az oktatást nagy hangsúllyal emlegették, ám oktatás ürügyén esetünkben mind a közoktatást, mind a felnőttképzést sorra kellett venni, hiszen – a fentiekből is következően – a felnőttek alapvető internetes tudását, a megelőzés, beavatkozás módszereiről szerzett ismereteit is bővíteni szükséges. Felvetődött, hogy az oktatás jelenleg is zajló átalakítási folyamatába be kellene venni már az általános iskolai képzéstől kezdve az internet veszélyeire figyelmeztető és a megelőzésre, vagy adott esetben már a káros, jogsértő oldalak, tevékenységek, személyek felismerésére felkészítő tantárgyakat.

Nem szabad azonban szó nélkül hagyni az a tényt, hogy az állam lassan reagál, ennélfogva olyan helyzet alakulhat ki, amelyben mindenekelőtt azonnali tettekre van szükség. Ha csupán egy-két generáció úgy nő fel, hogy nem teszi magáévá az internet és a közösségi hálók használatának kultúráját, szülők olyan tömegei jönnek létre, amelyek alkalmatlanok a digitális veszélyek elkerülésére. Sajnos a beszélgetés során nem alakult ki egy jó koncepció arra vonatkozóan, hogy ebben az esetben mit tehet például a médiahatóság vagy a minisztérium, jól illusztrálva, hogy mennyire új terület ez még mindannyiunk számára.

A virtuális én védelme szintén fontos téma volt a beszélgetésen. Manapság sokunk több virtuális identitással rendelkezik különféle weboldalakra regisztrálva, ezeket külön-külön védenie kell a felhasználónak – és a szolgáltatást nyújtó cégnek is – az adathalászok vagy, rosszabb esetben, a célzottan károkozásra készülők tömegével szemben. Az államnak itt a szankcionálás, visszatartás volna a feladata, jogszabályi eszköztárának alkalmazásával, ám gyakran magát a jogsértést vagy annak forrását sem egyszerű megállapítani.

Ha nem csupán a magányszemélyek halmazát tekintjük, a közelmúlt eseményeinek fényében eklatáns példa a sebezhetőségre a Sony esete. Több hullámban, célzott és összehangolt támadás érte ugyanis a Sony Online Entertainment Network hálózatot (amely jellemzően interneten játszható játékok számára nyújt szolgáltatásokat), s a rohamok során jelentős számban banki és hitelkártya-információk is kikerültek a cég adatbázisaiból, hatalmas kárt okozva.

Az ilyen és hasonló esetekben is egyértelműen látható, hogy az állam és a törvénykezés sajnos nem mutathat túl az egyértelműen jogsértő magatartás vagy cselekedet határain, így a prevenció felelősségét nem lehet teljes mértékben a hatóságokra átruházni. A magyar és más országok médiatörvényeit is sokan tartják túlzónak, ám oly mértékű beavatkozás nem várható el az állam vagy a hatóság részéről, amely az internet szabadságát sodorná veszélybe. Ezzel párhuzamban viszont szükségszerű, hogy továbbra is az állam szabályozza profilunk olyan elemeinek kezelését, mint az adóazonosítás adatai vagy például az orvosi titoktartás hatálya alá tartozó személyes adatok.

Serge Ravet egy civil kezdeményezéssel állt elő az internetes azonosságunk védelmét érintően. Véleménye szerint az internet lényegét tekintve nem azonosító alapon működik, mégis mindenki így használja manapság. Mindenhol különféle azonosítókkal vannak jelen az emberek a világhálón, sokszor akár több tucatnyival is. Ennek vetne gátat egy olyan átjárható réteg (proxy), amely mögött egyetlen adathalmaz állna, és a különböző weblapokra regisztrálva ennek az azonosítónak egy-egy vetületét, nézetét használhatnák a szolgáltatások oly módon, hogy egy egyedi azonosító alapján forgalmaznának minden folyamatnál.

Az ötlet kiváló megoldás lehetne például az üzleti, banki és személyes adatok egyszerű, egy helyen történő kezelésére, külső szemlélő számára nem hozzáférhető módon. Minden rendszer csak a felhasználó által összeállított adathalmazt kaphatná és mutathatná meg az összeállított profilból. A hasznosságot érintően egy egyszerű példával lehetne érvelni, ugyanis ma igencsak gondban lehet az, aki egy közösségi oldalról törölni szeretné profilját, hiszen így minden kapcsolat, tartalom is elveszhet, míg egyetlen kapcsolódási pont tiltása vagy engedélyezése semmilyen veszteséget nem okozna a központilag kezelt adatokban.

Végül egy igen érdekes hozadéka is lett a szekcióbeszélgetésnek, ugyanis amellett, hogy a civil szféra és az állam, illetve a hatóság között teremtett kapcsolatot és nyitott párbeszédet, két állami szereplő, a KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) és az NFM is utat talált egymáshoz egy kérdésfelvetés és válaszkeresés során, egyeztetési kezdeményezés elindításával. A büntetett előélettel rendelkezők legszemélyesebb adatainak nyilvántartásáról, kezeléséről és védelméről egyeztethetnek majd e két szerv képviselői a hallottak alapján, ám minden bizonnyal zárt ajtók mögött. Reméljük, hamarosan pozitív eredményekről számolhatunk be, esetleg egy átfogó együttműködési megállapodásról.

Szólj hozzá!

Címkék: kormány digitális információs társadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://infoter.blog.hu/api/trackback/id/tr592967138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.