Az informatika használati előnyeinek felsorolásában mindig előkelő helyen szerepel annak lehetősége, hogy az állampolgárok az IKT eszközök segítségével közvetlenül részt vehessenek a helyi vagy magasabb szintű közügyek intézésében, több módon, a tájékozódástól, a véleményformálásától kezdve az elektronikus választásokig.

A mind mobilabb technológia alkalmas egyre több információ közvetlen eljuttatására az érintettekhez, attól függetlenül, hogy éppen hol tartózkodnak, és folyamatosan bővül annak lehetősége, hogy az állampolgárok elektronikus formában „szólhassanak bele” a közügyek intézésébe, szavazhassanak, véleményt mondhassanak, kérdéseket tehessenek fel, közvetlenül kapcsolatba léphessenek az őket képviselő politikusokkal, az ügyeiket intéző közszereplőkkel.

(Nem elektronikusan zajlottak, de a nemrégiben lezárult magyarországi széleskörű konzultációk is lehetőséget adtak a közvetlen véleménynyilvánításra.)

Két dolog az, amikor egy jelenleg is működő rendszer elektronizálása zajlik le, kihasználva az informatika alkalmazási előnyeit (gyorsaság, hatékonyabb adatcsere, költségcsökkentés stb.), és az, amikor az eddigiekhez képest új folyamatok, új eljárások jönnek létre, amelyek más, kapcsolódó területeket, esetleg hosszú múltra visszatekintő metódusokat érintenek. Persze ez a többszempontúság nem csak a közügyek esetében létezik, akár egy vállalat életében is felmerülhet az informatizálás során.

Az elektronizálás egyik immáron megvalósult eredménye az elektronikus választások lehetősége. A világon több olyan ország található, amely már a gyakorlatban is megoldotta a választások elektronizálását, példaként említhető Észtország. Az ilyenfajta elektronizálás tulajdonképpen egy meglévő rendszer átültetése informatikai eszközökre, az állami-politikai intézményrendszer alapvető működésébe beilleszthető anélkül, hogy gyökeresen át kellene alakítani azt. Magyarországon egyelőre az elektronikus választások kérdése nincsen napirenden, legfeljebb az ötletek szintjén hallani róla, de nyilvánvalóan elő fog kerülni a közeljövőben, ahogyan világszerte egyre több példa mutatja alkalmazhatóságát és előnyeit.

Ha azonban a meglévő megoldások, rendszerek elektronizálásán túlra is ki kívánják terjeszteni a közvetlen demokrácia lehetőségét, akkor már más, jellemzően koncepcionális, stratégiai kérdések is felmerülnek, amelyeket el kell dönteni azelőtt, mielőtt maguk a megoldásokat bevetik. A kérdések akár több évszázados, hagyományos rendszerek működését is érinthetik.
 
Vegyünk egy elméleti példát. Tegyük fel, hogy egy település elhatározza, megteremti annak lehetőségét, hogy a lakók maguk dönthessenek a települést érintő ügyekben, lehetőleg mindent beleértve, a csatornaépítéseket, a helyi adók mértékét, építési engedélyek megadásának lehetőségét, és minden ügyes-bajos dolgot, ami csak előfordulhat. Magát a rendszert elektronikus formában képzelik el, mert nyilván nehezen oldható meg, hogy mindig mindenki elmenjen valamelyik hivatalba leadni a voksát.

Ilyenkor persze nagyon sok olyan kérdés merül fel, amelyek a rendszer működőképességére vonatkoznak. Mi tartozzon a közvetlenül eldönthető ügyek körébe? Melyik ügyben milyen arány jelentsen elfogadást? Milyen mennyiségű ügyben és milyen gyakorisággal képesek a választók döntést hozni úgy, hogy az tényleg megalapozott legyen? Hogyan lehet úgy előkészíteni a döntéseket, hogy azok valóban megalapozottak legyenek? Hogyan érinti a választott képviselők, a hivatalok munkáját, szerepét a közvetlen döntések kiszélesítése, mi lesz a szerepük, a felelősségük azután? A döntéseket hogyan hajtsák végre, mi szükséges ehhez? És így tovább.

A fentiek persze nem vonják kétségbe annak lehetőségét, hogy születnek majd ilyen megoldások, de mielőtt a mobiltelefonunkon vagy számítógépünkön megjelennének ezek az alkalmazások - ahogy a címben szereplő kérdőjel is mutatja - sok kérdést el kell még dönteni.