Nagy kedvvel olvasom a különböző múltbeli jóslatokat, utópiákat arról, hogyan miként néz majd ki a világ ötven, száz vagy még több év múlva. Főleg akkor érdekesek ezek, ha már tudjuk, végül mi valósult meg.
Önálló irodalmi ágak adnak teret a jövőbelátóknak. Ismert példa a különböző párhuzamos jövőkben játszódó tudományos-fantasztikus regények sora, a „steampunk” irányzatról pedig valószínűleg sokan hallottak. Aki nem, annak ajánlott megismerni, valóban színvonalas alkotások születtek a műfajban.
Elsőként említsünk meg néhány igazi klasszikust.
Emblematikus figura Verne Gyula, avagy Jules Gabriel Verne, aki gazdag életművével a sci-fi egyik alapítója. A Magyarországon kiadott, összes műveit tartalmazó sorozat 80 kötetet tartalmaz. Verne művei bővelkednek a különböző sci-fi elemekben, van itt holdutazás, tengeralattjáró, búvárkodás.
Talán kevésbé közismert, hogy a hasonlóan vagy még inkább termékeny magyar író, Jókai Mór szintén foglalkozott a jövő kutatásával. A "Jövő század regénye" című munkájában olvashatni repülőgépről, villamosságról, újfajta anyagokról, eszközöktől. A regény a netről letölthető, mint a magyar sci-fi alapműve abból az időből, amikor az írók még nem tudták, hogy az utókor szerint sci-fit írnak.
A filmtörténeti klasszikusok között az elsők között Fritz Lang 1927-es Metropolisát szokás emlegetni, mint a celluloidszalagra írt sci-fi előképet. A futurisztikus városban játszódó filmben sok klasszikus elem jelenik meg, gépember, sokszintes városok, felhőkarcolók, társadalmi problémák.
Az egyik legrégebbi és leghosszabb múltra visszatekintő téma a marsi élet. H.G. Wells (Herbert George Wells, hogy a teljes nevet is lássuk néha, ne csak a rövidítést - például hányan tudják, hogy a Gyűrűk Ura szerzője, Tolkien nevében a J.R.R. a John Ronald Reuel rövidítése?) jól ismert, 1898-ban (!) írt novellája, a "Világok harca" a marsiak Föld elleni inváziójáról szól. A legutolsó feldolgozás, amit ismerek, 107 évvel későbbi. A Marsot azóta többször is sikerült elérni űrszondákkal, életet még nem találtak ott, de a – legalább múltbeli - marsi élet lehetőségéről szóló elméletek azóta is élnek.
Ha valaki ismeri, olvassa a régi sci-fiket (ebbe még beleértem az 1950-es, '60-as évek klasszikusait is) meglepődhet, hogy mennyi a visszatérő elem. Most nem csak a remake-ekre, feldolgozásokra lehet gondolni (talán kevésbé ismert példa, hogy a közben klasszikussá érett, 1982-es "The Thing" című horrorfilm legelső előzményének John W. Campbell 1938-as novelláját tartják, és maga a téma is megért pár filmfeldolgozást, most hármat számoltam össze) hanem hogy a régi irodalmi elemek milyen mértékben élnek tovább, a ma legismertebb művekben is. A "Csillagok háborúja" filmek vagy a Mátrix trilógia telis-tele vannak a jóval korábbi, ma sci-finek nevezett irodalomból származó áthallásokkal, utalásokkal.
A Csillagok háborúja C-3PO aranyszínű robotja szerepelhetett volna akár egy 1930-as, 1940-es években kiadott képregényben is. Hogy tudatosan követték-e elődeik stílusát az alkotók, arról őket kellene megkérdezni.
Friss kommentek