"... a hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja" - olvasom a weben és nem értek vele egyet. Az információs társadalom korában is javallt a jelenségek hű leírása és értő elemzése. Tartsanak velem.

Úgy tűnik, napjainkban
a társadalom lényegében dezinformált!

Az információs társadalom topic szakmai berkekben lerágott csontnak is tűnhet, a Google 2012. január 4-én 320 000 találatot adott e kifejezésre (ha magyarul írjuk be a keresőbe). Kedvenc témája a tudományok azon művelőinek - szociológusoknak, közgazdászoknak, informatikusoknak, pszichiátereknek stb. - és azon politikusoknak, akik jelét kívánják adni annak, hogy rendületlenül tartják a lépést a korral.

Talán nincs is mi újat írni e témában. Én azonban megosztom félelmeimet azzal kapcsolatban, hogy talán a kifejezéshez könnyű szívvel hozzá illesztett állítások félrevezetik a társadalmat. Azt a téveszmét éltetjük, amely szerint a jelen nemzedékek klaviatúrához, érintőképernyőhöz ragadni készülő „netman” társadalma elődeinél több valós információt birtokol. Olyan csapdahelyzeteket észlelek, amelyek elsősorban a most felnövő nemzedékre hoz majd veszélyt - nem a távoli jövőben, hanem akár már napjainkban is.

„Minthogy értékké, az információ hatalmi tényezővé válik, a hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja” - mondja a Wikipedia. E megfogalmazásban én két problémát látok. Egyrészt nem értem a jövőidőt: a valódi információ (valóságot tükröző értelmezett adat) mindig is hatalmi tényező volt. A nagy birodalmak uralkodói már az ókorban felismerték ezt, gondoljunk csak az egyiptomi fáraók papjaik által rendszerezett tudásanyagára, vagy a Dzsingisz kán által szervezett lovas hírszolgálatra, amely a világ legnagyobb birodalmának irányítását támogatta 150 éven át. Másrészt az információt nem lehet „termelni”, az a befogadó személyben jön létre, ha sikerül ténylegesen értelmeznie az adatot.

Az Oxford értelmező-szótár szerint: Az adat egyfajta nyersanyag, amelynek feldolgozásával információ keletkezik, és amelyből az emberi tapasztalatok és képességek révén tudás lesz. Tehát nem információ az az adat (hír), amit nem tudunk értelmezni, és nem válik tudássá bennünk. Márpedig a sajtóból, internetről származó adatok nagyobb része ilyen. És ha a Wikipedia meghatározásának gondolatmenetét követjük (információ=hatalom)  akkor könnyen belátható, hogy szándékosan ilyen, hiszen melyik hatalmi elitnek érdeke, hogy hatalmát megossza. Ilyen igazi információ-megosztás csak kiscsoportokban jöhet létre, a közös érdekek jegyében (szakmai csapat, család, barátok stb.).

Még mielőtt valaki megvádolna egy újabb „összeesküvés-elmélet” terjesztésével, elmondom, hogy miért tartom logikusnak (sőt követhetőnek) ezt az állapotot. A gazdasági társaságokban szabályozott, hogy ki, milyen információhoz juthat hozzá (itt használható az információ szó, mert a munkatársakat csak olyan típusú adatokhoz engedik hozzáférni, amit a a megfelelő kompetencia birtokában képes értelmezni). Az számomra nyilvánvaló, hogy az információelosztás ezen elvét nem a politikai vagy gazdasági hatalomvágy szülte, hanem a józan gondolkodás: az elolvasott információkat fel is kell dolgozni, ehhez megfelelő feltételek kellenek, e feladat időt, energiát (végül is pénzt) igényel, tehát e tevékenységet szabályozni kell.

Nem mindegy, hogy ki, milyen információval foglalkozik. Egy nagyobb cégnél esetleg van olyan munkatárs, akinek az a feladata, hogy minden napilapot elolvasson, de ezt nem teheti meg minden dolgozó. A főkönyvi, pénzügyi, stratégiai információkhoz csupán egy szűk réteg jut hozzá, de adott esetben a vállalat stratégiáját minden dolgozó megkaphatja, ha az mindenki számára érthető módon van megfogalmazva. A vállalati adatbázisok elérését jogosultsági csoportok alapján teszik lehetővé, hiszen az egyes csoportokba tartozó dolgozók hasonló kompetenciával (megértési környezettel) és hasonló információ-szükséglettel rendelkeznek.

Halassy Béla (szerintem nagyon logikus) definíciója alapján tehát a média által közölt információ nem létezik, az csak adatközlés, és a befogadó személy helyzetétől függ annak esetleges információvá válása. Például a költségvetés adatai, a GDP, a BUX index napi rendszerességű közlése az egyszerű állampolgár számára nem információ. Az említett fogalmak definíciójával sincs tisztában, a konkrét számok pedig semmit nem mondanak neki a saját életére vonatkozóan. A megfelelő szövegkísérettel viszont alkalmas a tömeghangulat befolyásolására (ugyanazt a mértékű százalékpont változást lehet pozitív és negatív üzenetként tálalni).

(Folytatása következik - a Szerk.)