Vizuálisan az atomkorszakban, annak környékén született filmeken, rajzolt és nem rajzolt mozikon csiszolódtam gyermekként. Állandó szereplőjük volt e műveknek a robotember, aki leginkább bádogembernek tűnt, és aki mindenesként segítette az embergazdák munkáját. Ha nem is pontosan így, de lassan a múltbéli látomás megvalósulni látszik.

Mostanában megszaporodtak az egyre több területen bevethető robotokról szóló hírek, cikkek – és messze nem csupán az autógyártó gépsoron hegesztő gépkarokról. Lehet hallani mindenféle állatutánzatról, robotkutyáról, robotsasról, robotrovarokról, robotbogarakról, robotszázlábúról, attól függően, hogy a szerkezeti felépítés és a mozgás módja éppen mire hasonlít, vagy miről mintázták. Vannak önműködő felderítő terepjárók, lánctalpas aknaszedők, tűzoltó „kistraktorok”, amelyek egy különösen brutális fűnyírógép és egy miniatűr munkagép keverékére emlékeztetnek leginkább.

Persze, ahogyan évezredek óta, a hadsereg és a katonák most is a fejlesztések legfőbb motorjai, így a robotok nagy része fényes fém helyett inkább matt szürkés-feketés színű és egyáltalán nem nevezhető esztétikusnak. A mindenki által ismert robot felderítőgépek után szép lassan közeledik az önműködő vadászgépek, harckocsik, hajók időszaka, és ki tudja, mi mindenen kísérleteznek a titkos laborokban.

Az autógyárak szintén az emberi tényező, a vezető ember, mint kockázati faktor kiiktatásán dolgoznak, a mai autókba elképesztő mennyiségű és tudású elektronikát építenek be, és tényleg csak néhány lépésre vagyunk attól, hogy legalább a városokon belül az autók önmagukat is irányítsák, alkalmazkodjanak a forgalomhoz, útvonalhoz, a többi autóhoz.

Szerintem a folyamat jól látható és egyértelmű: az önvezérlő gépek felé mutat, teljesen mindegy, hogy hűtőgépről vagy atommeghajtású tengeralattjáróról beszélünk. Ám ez nem meglepő, az emberiség a kezdetek óta foglalkozik azzal, hogy az elvégzendő feladatokat állatokkal, eszközökkel, gépekkel végeztesse el, és ezek minél inkább önműködőek legyenek. Az eszközök és a lehetőségek bővültek ki nagyon mostanában, nagyrészt az informatikának köszönhetően, így a nagy ugrás mostanában várható e területen. Egyszer csak azt vesszük észre, amit a rajzfilmekben láttam régen: a porszívó egyedül kiporszívóz, mire hazaérünk, a konyha megfőzi az ebédet, és a bejárati ajtó kiengedi a kutyát szaladgálni a kertbe.

Sok kérdést felvet mindez: jó-e vagy nem jó, hova vezet a folyamat, be kell-e avatkozni vagy nem. Arról talán még korai beszélni, hogy hol kezdődik egy robot személyisége, és hogy vannak-e jogai, de ha így folytatódik, megérhetjük, hogy a jogászoknak már ezen kell törni a fejüket.