Felmérések tucatjai szerint mi, egyszerű halandók az internetet nem biztonságosan és nem ésszerűen használjuk. Valóban ennyire rossz a helyzet? Lehet, hogy igen, és bizonyára éppen ezért merül fel egyre gyakrabban az igény arra, hogy a fiatalokat a közoktatás keretében kellene megismertetni az internetes etikettel és a biztonságos webezéssel. De vajon gyermekeink digitális jövőjének megalapozásáért ki is a felelős?

Legutóbb Balatonalmádiban rendezett közös konferenciát a témában az NMHH és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. Többek között a helyes médiahasználatról, illetve a káros tartalmak elérhetetlenné tételéről is elmélkedtek a résztvevők. Sajnos azonban az említett káros tartalmak régóta jelen vannak a világhálón, és a fiatalok egyre aktívabbak a neten és egyre hosszabb időt töltenek ott.

Az okostelefonok elterjedése, a közösségi szolgáltatások felhasználószámának drasztikus emelkedése és a felhasználói szokások eltolódása miatt megelőzésről már csupán másodsorban érdemes beszélni. Rövid távon kellene hatékonyan beavatkozni, és ebben a civil szervezetek, illetve a versenyszféra mellett az államnak is szerepet kell vállalnia.

Hol tudna az állam e kérdésben hatékonyan és lehetőleg gyorsan eredményeket elérni? Elsősorban az oktatás terén, illetve a szabályozás módosításával. Az oktatásba a lehető leghamarabb olyan elemeket kellene beépíteni, mint amilyen a biztonság oktatása. A veszélyes programok bemutatása mellett az ifjúság számára ismertetni szükséges a kockázatot, amivel a személyes adatoknak, információknak, képeknek és videóknak a külvilággal való megosztása járhat.

A gyermekek lelki fejlődése sajnos tudatosság hiányában akár rossz irányba is terelődhet, ami súlyosabb esetben pszichés megbetegedésekhez, mentális problémákhoz vezethet. Mivel már manapság is számos úgynevezett nem klasszikus tantárgyat oktatnak az iskolákban, nem maga a bevezetés okozhat nehézséget, hanem a megfelelő oktatási módszertan és tananyag megalkotása.

Pont egy olyan átmeneti időszakot él meg ma társadalmunk, amelyben a felnőttek sem képesek még a helyzet megfelelő kezelésére, hiszen az említett jelenségek robbanásszerűen jelentek meg, és a szülők többsége még nem találkozott ilyen mértékben hasonló problémákkal, ezért számukra reagálni sem könnyű.

Az oktatók is hasonló helyzetbe kerültek, ugyanis nem nagyon létezik olyan bevált módszer például az internetes biztonság területén, amely az oktatásba is begyűrűzhet, illetve ha van is megfelelő tudásbázis, hozzáértő oktatókból minden bizonnyal nagyon kevés van.

Éppen ezért kellene kicsit továbbgondolni a dolgokat. Az informatika oktatói számára kötelező továbbképzéseket, tréningeket kellene szervezni, hogy aztán megfelelő legyen kompetenciájuk akkor, amikor az iskolai tananyagról esik szó. Esetlegesen a téma ismert szakértőinek bevonásával még idén egy tananyagra vonatkozó koncepció is összeállítható volna.

Mindez talán nem is kerülne sokba, viszont a gyors reagálás felértékelődne, ha a tanterv beválik, és pozitív visszajelzések érkeznek - akár az ügyszámok csökkenésének tekintetében, akár a visszaélések súlyosságának eltolódását figyelve.

A kormány és a tárca felelőssége tehát megkérdőjelezhetetlen, mindamellett, hogy társadalmi szinten is kezelni kell az egyre növekvő problémát akár önkéntes oktatásokkal, kampányokkal, akár ingyenes vagy fizetős szolgáltatásokkal (szoftverek, robotkeresők, monitorozó szolgáltatások).

Várjuk tehát mielőbb az első döntéseket, megállapodásokat, sürgetve minden érintettet az első lépések mielőbbi megtételére.