Az igazi dzsungel (hindi, angol: jungle - bozót, sűrű erdő) a földi létünk megtartó eleme, amelyet védenünk és gondoznunk kell. Ezzel szemben az információs dzsungel számomra már kevésbé tűnik jó és hasznos dolognak, inkább a túl gyors technológiai fejlődés okozta „átmeneti” helyzetnek, amelyhez alkalmazkodnunk kell.

Ezt az információs dzsungelt tehát az informatika gátlástalan fejlesztéséből adódóan a „szabad burjánzás” révén kialakult veszélyes területnek lehetne nevezni, ahol bizony számolnunk kell tudatosan felállított csapdákkal is.

Az információs társadalomban a gazdasági szereplők számára két fő csapdát állít. Az egyik az információ befogadásával kapcsolatos, a másik az információ előállítása és kibocsátása esetén jelenik meg.

Személyes véleményem szerint a cégek feladata tevékenységük során szem előtt tartani a „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” gondolatot (Kazinczy Ferenc, 1808). A „jól” kategóriába tartozik a pénzügyileg eredményes (profitábilis) működés, és ennek az eredményes működésnek egyik alapja az információk megfelelő kezelése. Jelen esetben nemcsak a hatékony kezelésre gondolok, amelyet szoftveralkalmazások tengere támogat, hanem az információ beszerezésre és kibocsátásra vonatkozó helyes stratégára. A kis- és közepes vállalatoknak általában nincs erre vonatkozó stratégiája, törekszenek arra, hogy tájékozottak legyenek (vagy annak tűnjenek), és próbálnak magukról olyan „üzeneteket” küldeni a világ felé, amelyek segítik piaci megjelenésüket.

Az első csapdahelyzet éppen akkor áll elő, amikor a legtöbb esetben a vezetők (és a dolgozók is) csak a saját maguk által preferált internetes portálokat nézegetik, és ezzel – akarva vagy akaratlanul – az adott csatorna csatornája által meghatározott „menüből” fogyasztják az információnak hitt „üzeneteket”.

Például egy adott régió vagy ország befektetési megfelelőségét a legkülönbözőbb módon ítélik meg az egyes internetes portálok, tehát a gazdasági szereplő nem kap releváns információt, amelyre alapozhatná döntését. Ha ugyanis elolvas sok cikket (ez sok időt vesz igénybe), majd az átlag vagy többség alapján dönt, akkor nem információ alapján hozta meg döntését, hanem a legnagyobb csatornával rendelkező médiacsoport üzenete (érdekei) szerint fog viselkedni. És éppen ez a nagy médiaszereplők célja: befolyásolni a gazdaság szereplőit! A gazdasági trendet meghatározó sajtó ereje igen nagy, sokan ezért már úgy ítélik meg, hogy a sajtó szabadsága csak politikailag értelmezhető (lehet-e szidni a kormányt), de valójában a legtöbb esetben a sajtótermék működését a tulajdonos üzleti szándékai határozzák meg (miről és hogyan ír, és miről nem tájékoztat).

Az interneten elérhető rengeteg reklám, ajánlat vagy éppen fizetett szakmai cikk, ami tulajdonképpen burkolt reklám, nem ad  lehetőséget az információk hatékony megszerzésére. Már a közösségi portálok elvileg őszinte és független véleményformálása is megjelent a gazdasági szereplők látókörében. Néhány ember üzleti alapon történő bevonásával már el lehet indítani olyan témákat, amelyek – a suttogó propagandához hasonló módon terjedő – reklámkampányba vagy éppen ellenreklám-kampányba torkollanak. Könnyen eshetünk tehát csapdába, ha gyors és olcsó tájékozódásként az internet nem hiteles adataira támaszkodunk.

A legtöbb gazdasági szereplő szeretné magát megmutatni a piac felé, legtöbb esetben konkrétan az ügyfelek becserkészésének szándékával, és ezzel kapcsolatban ismét csapdahelyzet állhat elő. A nem megfelelően elkészített céges honlapokon megjelenő információk alapján ugyanis legalább annyi az esélyünk a potenciális vevő elriasztására, mind annak megszerzésére. Hihetetlenül sok honlapot fejlesztő vállalkozó van hazánkban, ezek közül sokan magas technológiai szinten dolgoznak, de a formatervezés tekintetében már sokkal rosszabb a helyzet, és igazán ritka (és ezért nagyon drága) az olyan cég, aki abban segít, hogy mi is legyen a tartalom a honlapon.

A túl sok és túl bonyolult honlap ugyanúgy bosszantja az internetes látogatót, mint a lényeges információkat elhagyó vagy nagyon primitív (ronda) portál. A nagy cégek manapság már – tőkeerejük révén – élnek a „képernyő” gondolkodást befolyásoló lehetőségével, és keverve adagolják a reklámot és a tájékoztatást. Nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán mérni a szándékosan lekért információ és a kéretlenül közölt információ arányát, de érzésem szerint ez egy lekérdezési tevékenység alatt nem éri el a 10%-ot sem.

A gazdasági információkat legjobb a megbízható személyes csatornákon keresztül beszerezni, ha ez nem lehetséges, akkor keressük meg az adott témában leginkább hitelesnek tekinthető portálokat, ha ez sem megy, és csak a böngészőn keresztül jutunk adatokhoz, akkor azt mindenképpen ellenőrizzük le, mert tapasztalataim szerint a megjelenő gazdasági híreknek a fele sem igaz (pedig úgy tudjuk, hogy a hír márpedig „szent”).

És egy utolsó figyelmeztetés az információs társadalomba tévedt (papíralapú olvasáshoz szokott) őslakosok számára: „Előfordulhat, hogy valaki bizonyos körülmények között bent reked a dzsungelben, és ilyenkor helyi ismeretek nélkül igen csak meg vannak számlálva a napjai a túlélésre.”

(Folytatása következik)