Angliában megszületett az első olyan bírósági döntés, amely az ISP-t, vagyis az internetszolgáltatót kötelezi arra, hogy elérhetetlenné tegyen egy bizonyos weboldalt. Vajon e döntés lavinát indít-e el, és az EU más tagállamaiban és más oldalak ellen is születnek-e majd hasonló döntések? Ha igen, mi alapján tiltják le az webhelyeket? Sérti-e ez az ítélet az internet semlegesség elvét?

A The Pirate Bay az egyik legrégibb, legismertebb és talán a legnagyobb torrent oldal az interneten. A Seychelle-szigetekről működő tracker olyan nyílt torrentoldal, ahonnan bárki regisztráció nélkül tölthet le és ugyanígy fel is állományokat.

A tracker olyan távoli szerver, amely csupán bróker feladatot lát el: közvetít a le- és feltöltő között. A trackeren nincs meg a letölteni kívánt fájl, csupán egy meta információkat tartalmazó leírásfájlt lehet letölteni. A tracker nem vesz részt az adatcserében sem.

2003-ban indult a kezdeményezés, amely igen gyorsan a legismertebbek közé emelkedett. Számos per indult az utóbbi években az üzemeltetők ellen és több elmarasztaló határozat is született már az internetes kalózkodás minden válfajában, ám a portál mindezek ellenére továbbra is aktív.

Ennek kívánt véget vetni Angliában a legfelsőbb bíróság, amely kimondta, hogy a szolgáltatók kötelesek letiltani a weboldal elérését. A Virgin korábban már elutasított olyan kéréseket, amelyek hasonlóan illegális tartalmak megosztására szakosodott címek letiltását kérték, ám mindeddig azzal hárítottak minden próbálkozást, hogy amíg bíróság nem kötelezi őket erre, nem fognak önként semmit tenni ezekben az ügyekben.

Érthető is, hiszen minden felelősség és költség így a szolgáltatót terhelné, másfelől épp az ISP-nek kellene a netsemlegesség egyik biztosítékának lennie. Természetesen a bíróság döntésének a Virgin nem fog ellenszegülni, elmondásuk szerint, de kifejtették abbéli reményüket, hogy e lépés a fogyasztók helyes irányba terelésének egyik eszköze és nem a kiadók lobbijának eredménye csupán.

Van azonban néhány érdekes körülmény, amelyet a bíróságnak figyelembe kellene vennie.

Elsőként a tavaly novemberi A C-70/10. (pdf) ECJ (European Court of Justice) határozatot, amelyben az EU kimondta, hogy az ISP-k nem kötelezhetőek arra, hogy blokkolják egyes webcímek elérését. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem is tehetők felelőssé az illegális fájlmegosztásban.

Másfelől az eddig hozott ítéleteknek sem volt soha érdemi haszna, ha az internet szabadságát akarták korlátozni. Az is kétséges, hogy az angol döntés egyáltalán hatással lesz-e a kiadók bevételeire.

Harmadrészt, azt is látni kell, hogy míg az ehhez hasonló kötelességek az ISP-k számára fájdalmas kiadással járnak, egyszerűen kijátszható a tiltás, illetve legfeljebb az eddigi látogatók másik torrent trackert fognak majd használni. Azt elég nehéz elképzelni, hogy szépen sorban minden egyes trackert tiltólistára lehet tenni, hiszen számtalan új jöhet létre egy bezárása után is.

A fentiek fényében tehát kérdéses, hogy vajon hasznos-e a döntés és az ítélet, illetve lehet-e egyáltalán bármiféle anyagi jellegű hatása a kalózkodás ellenes szervezeteknél. Az biztos, hogy ha a sort elkezdik, és nem ütközik hatalmas ellenállásba az ítélet sem az EU jogszabályait figyelembe véve, sem pedig az ISP-k, fogyasztók részéről, több végtelen hosszú tiltólistára számíthatnak majd a bíróságok és az ISP-k a jövőben.

Ha pedig mindez nem lenne elegendő, ismét felmerül az utóbbi hónapokban nagy port kavart viták egyik központi kérdése, hogy vajon egy hasonló döntés mennyire sérti a netsemlegesség elvét.