Lejárt a papíron vagy csatolt dokumentumként beküldött önéletrajzok kora. Egy néhány oldalas szöveg információit a közösségi média által kínált lehetőségek révén lényegében bárki kiegészítheti, hiszen a digitális terekben aktív emberek élete szinte nyitott könyv. Az önéletrajz csupán csepp a tengerben.

Egy friss felmérés szerint a fejvadászok 92%-a használja a közösségi háló által kínált felületeket azok felkutatására, akik az éppen szabad pozícióra a legmegfelelőbbek. Természetesen az óriásnak számító LinkedIn vezet ezen a piacon, de a válaszadók kétharmada használja a Facebook profilokat adatgyűjtésre, míg 45%-uk a Twittert is előszeretettel böngészi a jelöltek után kutatva.

Érdemes tehát alaposan meggondolni, hogy mit teszünk fel magunkról a világhálóra, mert amellett, hogy könnyű célponttá válhatnak a rosszindulatú támadások elkövetői számára, a munkakeresést is megnehezíthetik a túlságosan excentrikus, esetenként extrém fotók, videók, kommentek.

A menedzserek szeretik, ha a jelölt egy vagy több profi szervezet tagja és mindenképpen plusz pont, ha önkéntesként is tevékenykedik, vagy karitatív szervezeteket támogat. Attól viszont a válaszadók 67%-a viszolyog, ha szexuális tartalmakat lát, míg 78% az illegális drog megjelenését is mélyen elítéli.

A Twittert és egyéb közösségi médiában megjelenő kommenteket illetően a túlzott szenvedélyre utaló nyomok (számítógépes játékok, alkohol gyakori megjelenése) egyértelműen negatív véleményt formálnak a jelöltekről, illetve érdekes módon a helytelen nyelvtan vagy rossz fogalmazás még ezeken is túltesz. A politikai, vallási témák nem igazán érdeklik a keresőket, kivéve, ha túlságosan szélsőséges nézeteket vall az, akiről éppen adatot gyűjtenek.

Az internetes keresgélés eredményessége meglepően jó, hiszen míg 2010-ben az így megtalált jelöltek 58%-a kapott új pozíciót, addig 2011-ben már 63%-os volt és idén pedig a felmérés szerint 73%-os az arány, ami egyáltalán nem mondható sem rossznak - egyszerű véletlennek pedig semmiképpen. A közösségi hálóban élt életünk tehát igen komoly befolyással lehet karrierünkre.

A források megoszlása nem meglepő, mert a LinkedIn rendszerében megleltek 89%-a találta meg a közös nevezőt fejvadászával. A második helyen a Facebookon felfedezettek állnak 25%-kal, majd a Twitterwezők 15%-kal. A tendencia azonban nem csupán a számokban, hanem a minőségben is megmutatkozik. A válaszadók szerint jelentősen javul a kvalitási mutató is, vagyis egyre pontosabban tudják felmérni a jelöltek tudását, tapasztalatát, valamint a keresésre, kiválasztásra fordított idő is csökkenthető egy-egy jól irányzott internetes böngészéssel.

Mindamellett tehát, hogy barátainkkal, szeretteinkkel megosztjuk élményeinket, érdemes azon is elgondolkodni egy-egy poszt, kép megosztása előtt, hogy ha egy fejvadász felkeresi profilunkat bármelyik közösségi oldalon, ne csalódjon, hiszen egy jó profil akár a kreativitásunkra és összeszedettségünkre is felhívhatja a figyelmet. Magánéletünk egyre nyíltabbá válása számos társadalmi probléma forrása lehet, de ha már megnyitjuk a kapukat, tegyük azt felelősen.