A tudományos-fantasztikus irodalom – nem meglepő módon – gyakorta teszi föl a kérdést, hogy a társadalomban, a mindennapi életben mi a szerepe a technológiának, miként befolyásolja életünket a tudományos eredmények használata. Nyilvánvalóan a kor, amelyben élünk, e szempontból kivételes, a tudomány soha nem látott mértékben hat a hétköznapjainkra.
Az igazat megvallva, nem vagyok a téma szakértője, így e bejegyzés inkább személyes eszmefuttatás, nem pedig – mondjuk – irodalomtörténeti vagy tudományos dolgozat.

Gyorsan nő a szabadalmak és találmányok száma, az információrobbanás folyamatos, a különböző eszközök, űrtechnológiák, bonyolult vegyi anyagok hamar megjelennek a legegyszerűbb hétköznapi dolgainkban. Az arckrémek, kozmetikumok reklámjaiban mondatnyi nevű molekulákat és enzimeket sorolnak fel, közben laboratóriumban dolgozó fehér köpenyes embereket mutatnak, s biztosra vehető, hogy e motívum a közgondolkodásba beépült.

A jövőt leíró látomások szinte ősi eredetűek, az irodalomban, a különböző szövegekben már a kezdetek kezdetén megjelennek. Már a legelső írásos emlékek korából származnak olyan szövegek, amelyekben különböző, a sci-fi irodalomnak is témát adó szerkezetek, élőlények szerepelnek. Ilyenek például a hivatalosan is legalább 3-4 ezer éves (sokak szerint még régebbi) indiai szent iratok, de tulajdonképpen az összes hasonló ősi iratban találhatóak ilyen leírások (például tüzes szekér).

Egyesek e szövegeket tekintik a sci-fik első előzményeinek, eszerint a tudományos-fantasztikus irodalom egyidős az írott történelemmel. Személy szerint ezt túlzónak tartom. A tudományos-fantasztikus irodalom, ahogyan mi ismerjük, egyik fő célja a szórakoztatás, míg a szent könyvekről – ugyebár – ez nem állítható. Ennek részleteibe már csak terjedelmi okokból sem mennék bele. Annak, aki esetleg nem tudja, hogy mi a különbség egy sci-fi regény és – mondjuk – a Védák vagy a Biblia között, erősen ajánlott az utánajárás, nem kerül sok erőfeszítésbe és időbe.

Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a mai értelemben vett sci-fi ne lenne régi műfaj, akár irodalomról akár más médiumról (például film, rádió) van szó. Az egyik legelső e csoportba tartozó film, a fekete-fehér és néma Utazás a Holdba 1902-ből való, Georges Méliés rendezte. A 110 éves film már tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket azóta is sokszor láthattunk: űrutazás a Hold felszínére, találkozás a furcsa környezettel és az emberszerű holdlakókkal, majd fogságba esés és a földönkívüliekkel folytatott küzdelem után gyors menekülés vissza a Földre. (A neten e művet és más hasonló műfaji mérföldköveket meg lehet találni, megtekinthetők teljes egészében.)

A sci-fit általában nem tekintik a „hagyományos” szépirodalom részének. Ám ha felsorolunk néhány írót azok közül, akiknek a műveit az első tudományos-fantasztikus munkák közé sorolják, megváltozhat e szigorú kategorizálás. Néhány példa: Jonathan Swift (Gulliver utazásai, 1726), Voltaire, Kepler, Cyrano de Bergerac (Holdbéli utazás, 1657). A sokszor emlegetett, H.G. Wells által írott novella, a Világok Harca az 1897-es keletkezése óta mindig nyomtatásban volt. Wells ezen kívül több, azóta is bestsellernek nevezhető művet hagyott hátra, például A láthatatlan embert 1897-ből, vagy a Dr. Moreau szigetét 1896-ból. Mindegyiket sokszor fel- és újrafeldolgozták azóta.