Elgondolkodott-e már azon, hogy milyen lenne az élete számítógép nélkül? Ha nem csupán egy kattintásba kerülne kapcsolatba lépni az ismerősökkel, ha nem interneten keresztül bankolna, ha a leveleket nem billentyűzeten pötyögné, hanem kézzel írná? Megszoktuk, hozzászoktunk, mindennapjaink rutinszerű cselekvésévé vált a számítógép használata. Reggelente leülünk a gép elé, megnézzük az e-mail postafiókunkat, végigböngésszük a híreket, a facebookon, iwiwen megnézzük az legfrissebb bejegyzéseket – olyan természetesen és magától értetődően, mint ahogy a reggeli kávét kortyolgatjuk.

Dokumentumokat, önéletrajzot készítünk, digitális fényképezőgépünk képeit rendszerezzük és tároljuk, állásajánlatokat keresünk, jegyet rendelünk és még rengeteg mást végzünk el a gépen, a géppel. Levelet írhatunk akár kézzel vagy írógéppel is, a levelezéshez igénybe vehetjük a postát is, digitális kamera helyett analóg gépekkel is készíthetünk még fotókat, és sok ügyet személyesen is el tudunk intézni. Gyorsuló világunkban, úgy tűnik, e módszerek kihalófélben vannak, akár a digitálisénak a többszöröse is lehet az időszükséglete egy-egy „analóg” megoldásnak, amit vagy nem engedhetünk meg, vagy nem tudnánk türelemmel kivárni.

A felnőtt korba lépésig akár kerülhetnénk is a számítógépek használatát, bármennyire is abszurdnak is tűnhet e kijelentés a mai fiatalok számára. Közösségi oldalak közvetítése nélkül is megszervezhetjük a találkozásokat, ápolhatjuk kapcsolatainkat, szórakozni és szabadidős tevékenységek űzni a való világban is lehetséges, s a tanuláshoz szükséges anyagok, háttéranyagok, alapművek elérhetők könyv formájában is. Lehet az egyetemre jelentkezni hagyományos jelentkezési lapon is, nem kötelező az online jelentkezési módot választanunk.

A környezet azonban alapjaiban változott meg az utóbbi néhány évtizedben: a társadalom a tudás alapjaira igyekszik támaszkodni, s a tudást a leghatékonyabban és a leggyorsabban kereshetően a digitális rendszerek tárolják, kumulálják. S az ügyek intézése is ma már a digitális terekben történhet a leginkább zökkenőmentesen.

Nincs visszaút a számítógépek nélküli életbe, ami történelmi felelősséget ró mindazokra, akik a digitális világ építésén fáradoznak, a számítástechnikusoktól a politikusokig. Új világot kell felépíteni, de úgy, hogy megőrizzük a régi idők értékeit, még akkor is, ha azok megszületésekor mai szemmel nézve ósdinak tűnő médiumok voltak használatban.