Az újabb uniós költségvetési időszak  2014-ben kezdődik, ez már a harmadik Magyarország belépése óta. Az első 2004-től 2006-ig tartott, a második, amelyben még benne vagyunk, 2007 és 2013 közötti. Mind az első, mind a második időszak tervezésénél felmerült, hogy  kapjon az informatika külön fejlesztési programot, önálló pénzügyi kerettel, finanszírozással, és ugyanez a kezdeményezés elindult a harmadik időszak előkészítésénél is. A próbálkozások ellenére eddig mégsem sikerült külön informatikai programot létrehozni. Vajon mi lehet ennek az oka?

Az önálló, külön informatikai uniós program – hívjuk IT OP-nak – mögött természetesen minden egyes alkalommal ott álltak az érintettek, az iparág képviselői, érdekképviseletek, a szakterület állami oldala – a program végül mégsem került be önállóan a fejlesztési tervekbe. Az alábbiakban felvetek néhány okot, hátha a jövőben ezeket sikerül kiküszöbölni és megvalósulhat a külön program.

Talán a legalapvetőbb szempont, hogy az unió által bármely országnak biztosított keret véges, ráadásul – bár összességében hatalmas pénzekről beszélhetünk – mindig jóval kevesebb, mint amennyit egy országban elméletileg és gyakorlatilag el lehetne költeni. Vegyünk egy példát: 2007-től 2013-ig, hét évre összesen 9-10 ezer milliárd forint (azaz évi 1,2-1,4 ezer milliárd forint) nagyságrendű fejlesztési forrás áll rendelkezésre. Miközben csak a városok tömegközlekedési járműparkjának vagy a vasútpályák fejlesztésére százmilliárdokat kellene fordítani a megfelelő színvonal eléréséhez, és a több mint 30 ezer kilométeres hazai úthálózat is nyilván hatalmas pénzeket emésztene fel, ha az utolsó kátyút is betömnék. Vagyis a szakterületek, fejlesztési területek versenyeznek azért, hogy az adott terület számára kedvező döntések, kompromisszumok szülessenek a források elosztásakor. A félreértések elkerülés végett: itt egyszerűen a szakpolitikák, stratégiák ütköztetéséről van szó.

Az informatikára vonatkoztatva így fest a dolog: egyértelműen bizonyítani kell, hogy az informatika, mint önálló gazdasági-társadalmi tényező elég fontos ahhoz, hogy önálló fejlesztési területként jelenjen meg és az informatikai fejlesztések előnyei, haszna mind gazdaságilag, mind pedig társadalmilag meghaladják más szakterületekét. Vagyis egy forint informatikára költött támogatás több hasznot hajt, mintha ezt másra költenék. Erre bőven van lehetőség, mondok egy példát: a KSH friss adatai szerint Magyarország bruttó hazai terméke 2012. IV. negyedévében 2,7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, csak két gazdasági ágban növekedés volt a nagyon kedvezőtlen adat és gazdasági környezet ellenére. Az egyik az információ-kommunikáció. De sorolhatom tovább: uniós stratégiai terület, kutatás-fejlesztés-innováció magas aránya, felzárkóztatási szerep (földrajzi és társadalmi szempontból is), kedvező környezeti hatások az IT tényleges potenciáljának felhasználásával (például intelligens közlekedés) és így tovább. Nem hiszem, hogy ragozni kell, a területet ismerők mindegyike fel tudna sorolni néhány érvet.

Informatikai program mégsem jött még létre, így valószínűleg ezek az infók elvesznek, nem jelennek meg kellő súllyal a tervezési, egyeztetési folyamatban, a döntéshozók számára nem egyértelmű az önálló program szükségessége a szakpolitikai indokok alapján.

A másik fontos probléma az uniós fejlesztési programok természetéből következhet. Az uniós támogatások rendszere alapvetően kisebb-nagyobb infrastrukturális (ebbe beleérthető a négyes metrótól a pár tíz vagy százezer forintos gépekig minden) projektekre lett kitalálva, kezdetben és most is ezek jelentik a nagyobb részt a támogatásokból. Így az ennél szofisztikáltabb, bonyolultabb fejlesztések megjelenítése nehezebben kivitelezhető, nehezebben illeszthetők be a támogatási rendszerbe. A fejlesztési forrásokat tartalmazó alapok szerkezete sem könnyíti meg a komplexebb projektek megvalósítását, jellemzően elkülönülnek bennük a „szoft” és „hard” fejlesztések. Ez szintén nehezíti a külön informatikai program elindítását, mert e fejlesztések legtöbb esetben mindkét típusból tartalmaznak elemeket.

Jó példa erre, hogy a jelenlegi rendszerben a közigazgatás-fejlesztési programot ketté kellett választani a „szoft” fejlesztéseket tartalmazó Államreform Operatív Programra és a „hard” Elektronikus Közigazgatás Operatív Programra. Ebből az következik, hogy az egységes IT program megvalósításához és uniós támogatási rendszerbe illesztéséhez kiemelkedő ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező szakértőkre van szükség, akik akár a brüsszeli bürokráciát is képesek meggyőzni az igazukról. Az a helyzet, hogy ilyen szakértőkből bizony nem sok szaladgál a magyar hivatalokban és irodákban, az önálló IT programhoz e téren bizony erősíteni kellene.

Összefoglalásként elmondhatom, hogy az önálló IT program megvalósításához valószínűleg az eddigieknél több erőfeszítés és az uniós eljárásrendet kiemelkedően ismerő szakértőkre van szükség.

(Folytatása következik)