India lakosainak száma több mint 1,2 milliárd. Az ország igazgatási rendszerének egyik nagy problémája, hogy becslések szerint 400 millióan nem érhetők el, láthatatlanok a közigazgatási és más államszervezési funkciók számára, ugyanis semmilyen azonosítóval nem rendelkeznek, állami nyilvántartásokban, adatbázisokban egyáltalán nem szerepelnek. Amiből persze az is következik, hogy nem tudni pontosan, hogy hányan is lakják Indiát.

Van neve, többnyire lakhelye is e hatalmas tömegnek, de a megszokott és a közigazgatás számára kezelhető azonosítással (személyi igazolvánnyal és hasonlókkal) nem rendelkezik, nincs adószáma, társadalombiztosítása, nem adózik, nem nyithat bankszámlát, nem kaphat segélyt.

Az indiai kormány úgy döntött, hogy mindenkit ellátnak azonosítóval, ezért 2009-ben elindították a világ valószínűleg legnagyobb azonosítási projektjét. A cél, hogy minden indiainak legyen saját kódja, a 12 számjegyből álló úgynevezett Unique Identification Number (UID), más néven Aadhaar (ennek jelentése a legtöbb indiai nyelven: alap, alapítás, támogatás). A kód a személyazonosság és a lakcím azonosítására alkalmas, bekerül egy központi adatbázisba, ami Indiában bárhonnan elérhető lesz.

A számhoz minden esetben valamilyen egyértelmű azonosító információt rendelnek, dokumentumok alapján (ha vannak), továbbá az íriszről (szivárványhártyáról) készített fotót, ujjlenyomatot. A biometrikus adatok alkalmazásának indoka, hogy sok millióan írástudatlanok, semmilyen okmánnyal nem rendelkeznek, akik közül rengetegen még a születési dátumukat sem tudják pontosan. Előfordulnak különös problémák, például megesik, hogy az idős emberek ujjlenyomata a több évtizedes kemény munkától szinte teljesen elkopik, a gyerekek ujjlenyomata pedig változhat, ahogyan növekednek.
 
A számokból és a célból következik, hogy a munka gigantikus. A várakozások szerint néhány éven belül naponta 100 millió azonosítási igény érkezik majd a rendszerbe és az adatbázis elérheti a 20 petabyte méretet. Ehhez természetesen ki kell építeni a háttér-infrastruktúrát is, és meg kell oldani olyan feladatokat, mint az adatok duplikálásának kiküszöbölése, az egyes személyekhez egyértelműen tartozó hozzárendelés, az igények kiszolgálását ellátni képes eszközök beszerzése, telepítése, karbantartása, az internet-hálózat kiépítése és működtetése.

Valószínűleg a világ  legnagyobb e-közigazgatási projektjéről beszélhetünk, amelynek eredménye a körülbelül 1,2 milliárd fő azonosítási, biometrikus adatait tartalmazó adatbázis lesz. Az azonosítás végrehajtásáról, a kapott UID-ról nem készítenek kártyát vagy igazolványt, hanem az egységes adatbázis az elképzelések szerint alkalmas lesz arra, hogy ezután bármely csatlakozó intézmény lekérhesse az adatokat, így azonosítva bárkit.
 
A végrehajtásra külön állami szervezetet hoztak létre Unique Identification Authority of India néven, ez az ügynökség tervezi és hajtja végre az egész munkát. Az adatfelmérés egyébként önkéntes és ingyenes, az embereket bevonják az adatnyújtásba. Tapasztalatok szerint az eredmény és a lehetséges előnyök általában meggyőzik az indiaiakat, hogy érdemes részt venniük.

Természetesen az adatbázis adatvédelmi aggályokat is felvet, hiszen mindenki azonosítására alkalmas, egy kézben lévő, centralizált adatbázis jön létre, amely sokféle adatot tárol mindenkiről. A projekt végrehajtói azonban úgy gondolták, hogy az előnyök jelentősen meghaladják az esetleges kockázatokat, így emiatt nem állították le a munkát.