Furcsának tűnhet e cím és a téma egy információs társadalommal foglalkozó blogban. Az informatikai eszközök használatával azonban az emberek közötti kommunikáció változik, és a helyzet, a klasszikussá vált fordulattal élve, egyre fokozódik. A téma azért is aktuális, mert éppen tegnap fejeződött be az Infotér Egyesület éves szuperkonferenciája. A konferencia ugyebár a személyes jelenlétről, találkozásokról szól nagyrészt, Balatonfüreden az IKT témája pedig igazán nagy porciókban és változatos formákban jelent meg, így a kettő összekapcsolódik.

A telekommunikációs eszközök elképesztő tempóban fejlődnek. A jelenleg még gyermekbetegséggel küzdő 3D technológia is folyamatosan fejlődik, a virtuális valóság élménye egyre közelít a valóságos valósághoz, terjed a néhány posztmodern filozófus által megénekelt hiperrealitás, ami egyre jobban átalakítja a környező világot és talán benne minket is.

A személyes jelenlét, a közvetlen érzékszervi tapasztalat élményét egyelőre nem sikerült elérni, lemásolni. Volt szerencsém látni a Mona Lisát a párizsi Louvre-ban, ahol természetesen szigorúan őrzik és közvetlenül nem érinthető meg. Ám annak ellenére, hogy csak méterekről nézhető meg egy félhomályos üvegbúra alatt, mert még a lámpák fényétől is védik, szóval tulajdonképpen alig látszik belőle valami, az élmény nagyobb, vagy legalábbis más attól, mintha bármilyen közvetítőn keresztül látja az ember.

Ugyanilyen példa a sport. Lehetséges, hogy a közvetítésben sokkal jobban látható minden részlet, mint élőben és követhető, éppen milyen sebességfokozatba vált az autóversenyző, de egy meccs vagy autóverseny karosszékből nézve egészen más intenzitású élményt nyújt, mint amikor az ember a focistadionban együtt szurkol ezer-tízezer szurkolóval, vagy amikor tőle nem messze húznak el 300 km/órás sebességgel a Forma 1-es autók a célegyenesben, dobhártyát repesztő hangerővel.

A Grand Canyont élőben látni elmondhatatlan élmény, ami bizony nem jön át, akármilyen „médiumon” vagy „eszközön” keresztül nézi is az ember, kivéve egyet – amikor csupán a saját szemgolyójával nézi.

Persze ez nem azt jelenti, hogy bármelyikre ne lenne szükség vagy feltétlenül a rangsorolgatás, minősítgetés szubjektív és kétes vizeire kellene evezni. Ugyanúgy, ahogy már sokszor a történelemben (például a klasszikus könyv-mozi-CD-DVD-stb. eset) az új technológiák nem járnak feltétlenül a korábbi megoldások, eljárások eltűnésével, hanem gyakran kiegészítik és megfelelő használattal megerősítik egymás hatásait.

Lehet mindenféle alapú dokumentumokat olvasni, emailezni, chatelni és így tovább, de szükség van legalább évente egyszer egy jó nagy konferenciára is, ahol személyesen lehet találkozni - ezt valószínűleg a távolabbi jövőben sem lehet majd mással pótolni.