A negyedik alappillér: szélessávú, gyors internetelérés Európának. Ez áll a Digitális Menetrendben, amely 2020-ig tűzött ki célokat az EU és minden tagállam elé. Mára azonban az euró és vele együtt az egész zóna biztonsága a legfontosabb kérdés, így számos terv háttérbe szorul. Vajon így jár a szélessávú lefedettség terve is?

30 Mb/s minden európai polgárnak és 100 Mb/s a háztartások felének a tagállamokban 2020-ra. Széles körben ismertek a célok, viszont a jelenlegi helyzetben felmerül a kérdés, hogy például a görög, a spanyol vagy az olasz helyzet mennyiben hátráltatja a fejlesztéseket? Egyáltalán elérhetőnek tűnik-e még a kitűzött cél? Az EU reményei szerint igen, habár meglehetősen hosszú fejlődési utat kell még bejárnunk 2020-ig.

A válságban minden módszer, technológia felértékelődik, amely a költségek csökkentésére irányul. Azt tudjuk, hogy a gyorsabb internethez drágább infrastruktúra szükséges, és az is tény, hogy a jelenlegi szélessávú internet fiber (optikai) hálózat központú, viszont több alternatív lehetőség is felmerülhet.

Az alapvető probléma, hogy a legtöbb mai internetelérés fém (réz) vezetéket használ. Ezek lecserélése optikai elemekkel, amelyek áteresztő képessége jóval kedvezőbb, meglehetősen költséges lépés, mindemellett valamilyen irányba el kell mozdítani a fejlesztéseket, ez is világos.

Az úgynevezett NGA (New Generation Access) hálózatok kedvező paraméterei egyértelműen az optikai elemeknek köszönhetőek. Több változatban képzelhető el egy optikai hálózat attól függően, hogy mennyi optikai elemet tartalmaz. Általánosan „Fiber To The x” (FTTx) néven ismert a kiépítés mértékére vonatkozó kifejezés.

A szolgáltató és a fogyasztó közötti internetelérés optikai elemei szerint, ha a fogyasztó utolsó kapcsolódási pontja réz alapú vezetékeken valósul meg, akkor az vagy FTTN (Fiber to the node) vagy pedig FTTC (Fiber To The Curb) kialakítású hálózat. Ilyenkor az utolsó állomás (amely egy körzetet vagy tömböt szolgál ki) és a fogyasztó között rézvezetékek továbbítják az adatokat.

Amennyiben vagy az épületig (FTTB - Fiber To The Building) vagy egészen az épületen belüli lakásokig, irodákig (FTTH - Fiber To The Home vagy FTTD - Fiber To The Desk) építik ki az optikai hálózatot, nyilván gyorsabb internetet kapnak a fogyasztók. Ez utóbbiak kiépítési költsége azonban rendre jóval magasabb is az előző megoldásoknál. Népszerű az FTTP (Fiber To The Premises) megnevezés is, amely tulajdonképpen az FTTH vagy az FTTB kontextustól függő elnevezése. Leginkább cégek, szervezetek internetelérésére használt kifejezés.

Európában az FTTH/B egyelőre nem hódít. Habár az előrejelzések szerint 2012 végére a világon nagyjából 75 millió FTTH előfizető lesz, Európában mindössze 10,3 millióra lehet számítani (az orosz térséget és a FÁK államait is figyelembe véve). Ha csak az EU35 államokat nézzük, akkor 5,7 millió előfizetőt kapunk, szemben Észak-Amerika 9,7 millió előfizetőjével. Ezzel az EU egyelőre lemaradásban van.

Jó hír, hogy hazánk is felkerült az FTTH/B ranglistára, amelynek feltétele a 200 ezer csatlakoztatott háztartás. Igen meglepő, hogy Magyarország jelentősen leköröz olyan államokat, mint Olaszország, Kína vagy Franciaország, azonban ez csupán a penetrációt kimutató statisztika.

A költséges FTTH/B egyik alternatív megoldása Európában már terjedőben van. Az úgynevezett „Hibrid FTTx” ötvözi az FTTN és FTTC megoldásokat és tartalmaz réz, valamint optikai alapú elemeket is. A telekommunikációs cégek manapság az FTTH és az FTTC variánsait kínálják többnyire. Mindezek mellett a hagyományos DSL hálózatok továbbra is dominánsak a piacon, így azokat sem írhatjuk le.

Mobil internet téren a szélessáv szintén terjedőben van a 4G, valamint a 4.5G előtérbe kerülésével. Mivel a világon gombamód szaporodik a szélessávú internetet igénylő telefon előfizetések száma, nem kétséges, hogy a szélessáv lefedettségről készítendő térképen is számolni kell ezzel a lehetőséggel. Nem utolsó sorban azért is érdemes a mobil technológiákra figyelmet fordítani, mert a kiépítési költségeket tekintve töredéke csupán az optikai technológiának.

Az EU-nak többek között azt is mérlegelnie kell, hogy az IKT szektor óriásai, a szolgáltatók nyilvánvalóan saját érdekeik szerint lobbiznak és a fejlesztenek, viszont a befektetéseket a digitális egységes piac szempontjából is vizsgálnia kell a Bizottságnak, hiszen ha nincs megfelelő alap infrastruktúra, könnyen hanyatlásnak indulhat minden kezdeményezés. A téma jelentőségét mutatja, hogy az idei Digital Agenda Assembly keretében egy külön workshop foglalkozik majd a szélessávú internet kihívásaival.

Egyfelől tehát a negyedik tartópillér kissé háttérbe szorult ugyan az utóbbi időkben, viszont folynak fejlesztések és a törekvések is érzékelhetők, másfelől viszont a jelenlegi gazdasági helyzetben a költséges technológiai fejlesztések megtorpanhatnak, ami jelentős mértékben módosíthatja a 2020-ra kitűzött célokat.