Shelley, a Stanford Egyetem vezető nélküli Audi TTS-e egy nemrégi teszten elérte az óránkénti 193,121 kilométer (120 mérföld) sebességet. A Sacramentotól északra lévő 3 mérföldes versenypályát a hivatásos sofőrök teljesítményével vetekedő, de minimálisan lemaradó 2 és fél perc alatt abszolválta. A profi járművezetők agyi aktivitását vizsgáló legújabb kutatások eredményeként teljesítménye valószínűleg javulni fog. Pedig néhány matrica és antenna kivételével semmi különös nincs a fehér járgányban.

Shelley a legendás Stanford Egyetem Dinamikus Design Laboratóriumának és a Volkswagen Elektronikus Kutatási Laboratóriumnak a közös munkája. Az előbbiben mechanikus rendszerek dinamikus modelljeinek leegyszerűsítésével, általánosításával foglalkoznak; az így szerzett, elmélyített ismeretek alapján komplex rendszereket terveznek. Érdeklődésük középpontjában ezeknek a mechanikus szerkezeteknek az integrált designja és irányítása, korábbi elemzéseik és vezérlőmegoldásaik járművek formájában kivitelezett alkalmazása áll.

Az intelligens közlekedés megvalósulását előlegező járműveiket irányító és a vezetőt kiszámítható, biztonságos és érthető módon segítő rendszereikbe a kötelező GPS mellett viszonylag olcsó érzékelők sokaságát építik be, új lehetőségeket teremtve velük. Fejlesztéseiknél szem előtt tartják azt az alapelvet, amely szerint az ember irányítja a gépet, a különböző rendszerek rendeltetése, hogy ebben maximálisan támogassák, az ő elvárásainak megfelelően járjanak el, és nem utolsósorban mindig kényelmesen érezzük magunkat vezetés közben.

Mivel a járművek szoftveres irányításához a rendszernek különféle paramétereket (tömeget, kormányt, gumik állapotát stb.) kell ismernie, a mozgást három dimenzióban kell látnia és kiértékelnie, a laboratóriumban ezt valós időben elvégző GPS-alapú megoldásokat dolgoztak ki. Új gyújtási lehetőségekkel szintén kísérleteznek.

A jövőt előkészítő innovációkat, mint például az elektronikus kormányrendszert viszont csak akkor alkalmazhatnak, ha egyrészt biztonságosabbak, mint a hagyományos autók, másrészt, ha a gyártási költségek nem csillagászati összegek. Ezen elveket érvényesítve, a Laboratóriumban különféle technikákat és fejlett informatikai, mesterségesintelligencia-eljárásokat összekombináló multimodális szerkezetekben gondolkodnak.

Shelley is ilyen szerkezet. A sebességteszt során gyorsasága mellett a szoftvert is alaposan kiértékelték. Azért volt fontos megtenniük, mert a program dönti el, hogy mikor fékezzen vagy gyorsítson, hogyan vegye a kanyarokat. Fékbetétje meghibásodott, szándékosan hajtották a végsőkig – máskülönben nem tudták volna meg, mikor és miben hibázik, miként korrigálhatók a hibák. Alig volt különbség az ember által vezetett és a vezető nélküli autó mozgása a között, a kanyarokat is hozzánk hasonlóan vette, a leggyorsabbakkal szembeni lemaradása pedig mindössze néhány másodperc. Míg a program kiszámolja a leggyorsabb útvonalat, amit számításaihoz ragaszkodva, minimális korrekcióval tesz meg, addig egy húsvér személy sokkal inkább hagyatkozik benyomásokra, megérzésekre.

A Shelleyről összegyűjtött adatok komoly alapot adhatnak a jövő teljesen autonóm, közutakon biztonságosan közlekedő autójának megtervezéséhez. A következő néhány évben azonban az Egyesült Államok, Japán stb. útjait még nem fogják ellepni ezek a járművek. A technológiai újítások vélhetően a sofőrt mindenben segítő, legszélesebb körű tanácsokkal ellátó egyfajta „vezetőtársban" összegződnek.

A fejlesztéseket vezető Chris Gerdes szerint a humán vezetők megnyugtató mennyiségű szituációban kifejezetten jól működtetik járművűket. A további fejlesztéseknél mindenképpen felhasználják az ezekkel a helyzetekkel kapcsolatos információkat. Biológiai és mechanikai adatokat hoznak közös nevezőre – egy augusztus végi verseny során például hivatásos vezetők szenzorokkal felszerelt sisakot fognak viselni. Az érzékelők testhőmérsékletet, pulzust, szívverést mérnek, miközben a koponyához erősített elektródák az agytevékenységeket monitorozzák. A mérőműszerek azt hivatottak megállapítani, hogy mely vezetési műveletek igénylik a legtöbb koncentrációt és agymunkát.

„Meg kell tudnunk, hogy mitől lesznek sikeresek a legjobb vezetők" – összegez Gerdes. – „Ha az így nyert adatokat összepárosítjuk a jármű dinamikájára vonatkozókkal, sokkal jobban kihasználhatjuk a Shelleyben és majdani utódaiban rejlő potenciált."