Megoldódni látszik a Facebook hatalmas problémája. Tömegek lógnak állandóan a közösségi hálón, amely nyíltsága révén sajnos ezer veszélyt rejthet és akár munkahelyek elvesztéséhez is vezethet. Hogyan lehetne megoldani a jelenlegi helyzetet? Állami beavatkozással? Esetleg oktatással?

Egyre-másra érkeznek a hírek, miszerint a munkaadók figyelik alkalmazottaik Facebook profilját, és ha olyasmit látnak, ami nekik nem tetszik, például a vállalatot rossz színben feltüntető posztot találnak, akkor akár ki is rúghatják a poszt szerzőjét. A hazai internetes médiumok több cikkben is szóltak erről, így bizton mondhatjuk, hogy nem csupán egy újabb amerikai jelenségről van szó.

Érthetőnek mondható, hogy a munkáltatók megfigyelik alkalmazottaik tevékenységét a közösségi média terében és a kirívó esetek szankcionálják (a jó hírnév megsértése akár feljelentést is vonhatna maga után). Közismert, hogy számos munkahelyen a dolgozók titoktartási nyilatkozat aláírásával adják szavukat, hogy nem árulnak el semmilyen érzékeny adatot a cég belső működéséről, ami a közösségi médiumok felületein való közlésekre is értelmezhető.

A Facebook azonban a szabad véleménynyilvánításra csábítja felhasználóit, ezért aztán gyakorta olvasható olyan poszt, amelynek szerzője negatív színben tünteti fel a munkáltatóját, vagy éppen a főnökét. A felhasználókat a személyiségi jogi törvények védik ugyan attól, hogy tudomásuk és belegyezésük nélkül megfigyeljék őket, a Facebookon a felhasználó profilja azonban nyilvános, mindenki számára elérhető és megtekinthető.

Sok esetben már egy dorbézolás alkalmával készült vagy a posztolót lenge öltözetben, esetleg meztelenül mutató fotó is elegendő indok lehet a kirúgásra. Igaz viszont, hogy ezek az indokok a munkajogi perben nem állnák meg helyüket, hiszen a munkavállaló a munkaidején túli órákról nem tartozik beszámolási kötelezettséggel a munkaadójának, nem kérhető számon rajta, miként is éli magánéletét. Ha azonban azt írná valaki, hogy a felettese miként bánik vele, és szidalmazni kezdi Facebook nyilvánossága előtt, perelhetővé válik.

A Facebooknak tehát két oldala van. Egyfelől bármilyen messze is éljenek ismerősök, barátok, rokonok egymástól, az interneten keresztül ápolhatják kapcsolataikat, másfelől viszont visszaélésre és törvénybe ütköző tevékenységre is teret ad.

No, de hogyan lehetne megfelelő és biztonságos keretek közé szorítani az internet szabadságára épülő rendszert? Szigorú törvényekkel nem igazán. Erre példa lehet Kína, ahol a cenzúra mindennapi fogalom az interneten. Egy hasonló lépést a demokráciákban nyilván hatalmas közfelháborodás és politikai támadások sorozata fogadná, amelyet a kormányok nem vállalnának fel.

Szóba jöhet még az oktatás is. A közoktatás a megfelelő hely lehet ehhez. Manapság az iskola szeretné megtanítani a számítógép és az internet használatát a fiataloknak, a tanárok szeretnék az internetezés rejtelmeit elmagyarázni, ám a valóságban a diákok egyre nagyobb része már akkor ismeri a számítógépet és az internetet, amikor elkezdi az iskolát. Így tehát értelmetlen volna az alapokkal kezdeni, hiszen ezekre nagy valószínűséggel oda se figyel már a gyerek.

Sajnos egyelőre nincs gyógyír.

A korábbinál sokkal nyitottabbá válik életünk, amelynek sokkal több olyan részletét osztjuk meg, vagy osztják meg barátaink, ismerőseink, amelyek, ha igazán belegondolunk, nem is valók arra, hogy mindenki láthassa.

Minden divatnak megvan a maga életciklusa. Idővel a Facebook jelentősége is csökken majd, ám addig sem ártana legalább az olyan kérdéseket illetően tiszta vizet önteni a pohárba, amelyek jogi vitákhoz vezetnek.