Szinte végtelen számban lehetne példát felsorolni arra, hogy a különféle tudományos eredmények, találmányok miként változtatják meg a társadalmi viszonyokat is. A listát kezdhetjük a tűztől és a kovakőtől, és ebbe a hosszú sorba tartozik az információs társadalom néven futó, összetett társadalmi folyamat, jelenség. Most a listán az egyik újabb elem a 3D-s nyomtató. Ami bizonyítja az informatika lehetséges hatását az emberi-társadalmi viszonyokra, továbbá azt is megmutatja, hogy előre nem látható módon változnak e tényezők.

A három dimenziós nyomtatók viszonylag régóta léteznek, azonban most kezdenek elterjedni és egyre inkább megfizethetővé válni. Ha esetleg valaki nem ismerné, a 3D-s nyomtatók lényege, hogy a beprogramozott, három dimenziós térbeli alakzatot a nyomtató speciális műanyagból képes olyan módon kinyomtatni, hogy térbeli alakzat jön létre. Volt szerencsém látni egy ilyen eszközt működés közben 2004-ben, azon akkor orvosi célokból kísérleteztek. A kedves és csinos hölgy, aki bemutatta a működését, elmondta, céljuk, hogy valamilyen betegség vagy sérülés miatt roncsolódott testrészt, például állkapcsot, állíthassanak elő, amit aztán az eredeti helyére beültethetnek.

Vagyis maga a technológia nem új, de az, hogy ezek az eszközök bárki számára elérhetőek és áruk is folyamatosan csökken, igen. Egyre többen használhatják az újfajta nyomtatókat, s az emberi kreativitás következtében teljesen új, eddig nem létezett problémák, kérdések merülnek fel.

Talán elegendő néhány extrém példát említeni, hogy bemutassam, milyen, eddig nem ismert gondokat okozott a 3 dimenziós nyomtatók terjedése, abból következően, hogy szinte mindent lehet vele nyomtatni.

Az egyik legextrémebb példa, hogy a találékony felhasználók nem vacakoltak sokat, fogták a nyomtatót és a sufniban lőfegyvert állítottak elő vele. Igaz, az anyagminőség miatt egyelőre ezekkel a fegyverekkel csak néhányat lehet lőni, a pontosságuk pedig inkább pontatlanságnak nevezhető, de várható, hogy ez a fajta „fegyvergyártás” tovább fog fejlődni, tekintettel arra, hogy viszonylag kis költséggel lehet a hivatalos úton nehezen és drágán beszerezhető „eredményhez” jutni. Természetesen teljesen illegális és tiltott e tevékenység, belegondolni is rossz, mi lesz, ha ilyen módon a gyakorlatban is jól használható „nyomtatványokat” sikerül előállítani. Ha ez bekövetkezik, teljes mértékben felboríthatja a jelenleg ismert módszereket, ellenőrzési módokat, hivatalos eljárásokat.

Volt, aki az újfajta nyomtatási módot arra használta, hogy saját tervezésű bábukat állítson elő az egyik népszerű játékhoz, és e bábuknak a terveit, a készítés módját és a végeredményt feltette a netre. Nem csoda, hogy a játékot kiadó cég ügyvédei nagyon gyorsan feltűntek a színen, komoly büntetés lehetőségét megvillantva. Mert ha nagy számban beindulnak az „otthoni játékgyárak” akkor nagyon nehezen lesz megállítható a folyamat, és a cég bevételei drasztikusan csökkenhetnek a self-made alkotások miatt. Ki veszi meg a boltban egy csomó pénzért azt, ami helyett otthon sokkal jobbat és egyénit készíthet? Vagyis a netkorszakban egyébként is megtépázott szerzői és egyéb jogok újabb kihívásnak néznek elébe.

Szintén a 3D-s nyomtatást használta fel az egyik sportcipő gyártó cég, hogy szponzorált versenyzőknek személyre szabott cipőket készítsen, s e cipőknek egyes részeit pontosan a versenyzők lábfejéhez nyomtatták. Ha odáig eljut a technológia, hogy ruhákat, cipőket, használati tárgyakat lehet majd nyomtatni könnyen és gyorsan, az egyéni igényekhez, elképzelésekhez alakítva, gyökeresen megváltozhat az ipar és a kereskedelem működése.