Az a komment a legérdekesebb, amelyik nem jelenik meg. Legutóbbi bejegyzésemhez nem kevesen szóltak hozzá, ám mindegyikük kerülte a nyilvánosságot.
Mintha egy jókora követ dobtam volna az állóvízbe, amikor arról értekeztem legutóbb, hogy az Informatika a Társadalom Egyesület nyilatkozata szerint ránk férne egy önálló infokommunikációs operatív program az uniós fejlesztések most következő hétéves periódusában. A poszthoz illesztett kommentfelületen senki sem jelentkezett hozzászólással, s kezdtem azt hinni, hogy nem sok értelme volt a dolgozatot megírni, a Viberen, telefonon és e-mailben érkezett véleményekből viszont arra kellett következtetnem, hogy soraim nem hullottak a süket semmibe.
Ehelyt két közeli ismerősöm nekem címzett privát soraiból szemezgetek (szigorúan vigyázva anonimitásukra), hogy bemutassam, milyen beszédes a hallgatag felszín, vagyis hogy mit mond, ha beszél a mély.
Nevezzük az egyiket Péternek, aki szemtelenül ifjú és jövőnk egyik nagy ígérete. Péter – ha arra van igény – a politika igazi utcai harcosa, viszont képes a nagyobb összefüggések feltalálására és elemzésére is.
„Tetszett a cikk, korrekt, bár nekem hiányzik 1-2 bicskanyitogató állítás” – írta nekem Péter, majd hozzátette nagy szmájlikkal keretezve, hogy: „Úgy beszólnék a témában, de nem tehetem”. Ifjú ismerősöm a szakpolitika felelős irányítóit bírálja, akik az idén befejeződő uniós költségvetési időszakban nem jeleskedtek az Elektronikus Kormányzat Operatív Program új projektjeinek elindításában. „A Te cikked rendkívül udvarias és kedves” – írta meg verdiktjét Péter, természetesen nagy virtuális mosolyok közepette, jelezve, hogy megérti, nem lehet nekem se egyszerű.
Másik privát kommentelőmet nevezzük Zoltánnak, aki Péternél idősebb és tapasztaltabb, s aki döntéshozókat befolyásol munkája teljes idejében. Ő egy másik nézőpontból közelített a szerény művemben foglaltakhoz. Egyetért azzal, hogy legyen önálló infokommunikációs operatív program, ám vannak fenntartásai. „Persze, hogy így van, de ahhoz, hogy a forrástervezésben az iparág is tényleg korrektül részt vegyen, nem ártana megújulnia, mert ez a garnitúra már sok újat nem tud hozni, és az utóbbi 10 évben kormányzati szempontból (még ha az iparági számok mást is mutatnak) csak lefele halad” – írta nekem Zoltán, akinek – amint kifejtette, és amint magam is érzékeltettem – nem a blog az a műfaj, amelyben gondolatait hangoztatja.
Péter soraiból azt olvasom ki, hogy a szakpolitika végre elmerülhetne az önvizsgálatban, Zoltán kemény kritikáját cselekvésre fordítva pedig azt mondhatom, hogy a magyarországi infokommunikációs ipar „garnitúrája”, vagyis meghatározó szereplői, vezetői, érdekcsoport-képviselői számára a teljes megújulás volna a feladat.
Friss kommentek