Ki nem állhatom az infoter.eu főszerkesztőjét. Föltett egy kérdést szavazásra, megnéztem és azóta fáj a fejem. Elmesélem miért.

Kott Feri barátom, a nevezett weboldal szerkesztő főnöke azt a kérdést találta kitenni szavazásra az infoter.eu-ra, hogy aszongya: "Hogyan lehetne növelni az uniós források felhasználásának hatékonyságát a 2014–2020 közötti költségvetési időszakban?"

Magától a kérdéstől még nem nyúlok fájdalomcsillapítóért. Igen, kell erről beszélni, és remélem, sokan vannak illetékesek, akiknek felelős koponyája nem ritkán hasogat, ha e kérdés felmerül.

Hanem hát itt vannak a felkínált válaszok. Lássuk mindjárt ez elsőt, amely így hangzik: „A tervezési időszakban intenzívebb iparági és civil közreműködésre van szükség”.

Igen, ez az, hiszen rendkívül színes, mondhatni tarka a politikai és üzleti érdekcsoportok mezőnye, amely egy nehezen leírható erőteret képez, és az uniós forrásokat ebben az erőtérben kellene – mint ahogyan a kérdésben is foglaltatik – hatékonyan megcímezni, felhasználni. Igen, a társadalom egészének vagy egy részének érdekeit képviselő civil szervezeteknek az ilyen kavargó helyzetekben megnő a helyi értéke, fontossá válnak állásfoglalásaik, így az uniós források felhasználásának kényes ügyében is.

Már kattintanék is rá, de olvasom a következő felkínált választ, amely imígyen szól: „Már most egyszerűsíteni kell az intézményrendszert és az adminisztrációt”.

Hát persze, naná, mondom azonnal. Hiszen aki már adta szegény fejét pályázásra és pechére nyert is, akkor aztán megtudja, hol lakik az Úristen. Pontosabban megtudja, hogy e téren nincs monoteizmus, hanem sok olyan hivatalnokkal találkozik, akik kicsi vagy nagy istennek képzelik magukat és úgy is viselkednek – mert a struktúra lehetővé teszi számukra. Ezen változtatni kell, egyetértek, Feri, már nyomom is a gombot. Azaz mégse.

Mert itt van a következő válasz: „A pályázati önrészek mértékét csökkenteni kell”.

A fejem kezd sajogni. Igen, hiszen ez is telitalálat. Nem elég, hogy dívik az utófinanszírozás ebben a világban, tehát a megvalósítónak be kell fektetnie a projektbe, és csak bizonyos késleltetéssel (hogy milyennel, arról is lehetne egy külön blogot írni) kapja meg az egyébként neki ítélt pénz teljesítésarányos részét, hanem még vállalnia is kell a költségekből egy csinos önrészt. No, akkor most rányomunk…

De nem, mert végül: „Számon kérhető személyi felelősségi szinteket kell meghatározni a végrehajtó apparátusban”.

Elegem van. Ez is egy igen erős válasz, nagyon erős. Ha a struktúrán jól változtatnak, eltűnik a sok kis és nagy istenke, helyükbe felelős emberek lépnek, akik nem bújhatnak el a számonkérés idején.

Most mondják meg, kedves olvasóim, melyik válaszra szavazzak! Merthogy Feri úgy állította be a gépet, hogy csak egyre lehessen.

Várom válaszaikat. A dolog sürgős, iszonyúan fáj fejem, mert nem tudok dönteni.

Feri, jössz egy levél Aspirinnel.