Az illegális fájlmegosztó közösségek ellenzői minden alkalmat és lehetőséget megragadnak arra, hogy visszaszorítsák az illegális tartalmak megosztását a világhálón. Az Európai Bizottság – egy tervezete szerint – vizsgálja, miként bírhatnák rá az internetszolgáltatókat arra, hogy szűrjék hálózatuk adatforgalmát és szankcionálják az illegális tartalmakat megosztókat.

Készül a szellemi tulajdonjogokkal foglalkozó uniós stratégia, amely az egyik kiegészítésében kimondja, hogy „a jogsértéseket a forrásuknál kell megoldani, ezért erősíteni kell az olyan közvetítők, mint az internet-szolgáltatók közötti együttműködést”.

Iparági lobbi révén próbálnák meg rákényszeríteni az internetszolgáltatókat, hogy működjenek együtt az illegális letöltés elleni küzdelemben, illetve a globális kalózkodás elleni akciókban. Az Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA) egyik kiszivárgott tervezete büntetőjogi szankciókat helyezne kilátásba a szerzői jogok megsértését segítő szolgáltatókkal szemben is. 

Egy nem rég napvilágot látott kimutatás szerint, amelyet a Sandvine (ISP forgalommenedzsment megoldásokat kínáló vállalat) készített, minden európai lakosra átlagban 14,7 GB (GigaBájt) letöltött adat jut, míg ez a szám Észak-Amerikában mindössze 7 GB. A cég rámutat azonban arra is, hogy az összes adatforgalom döntő többségét a BitTorrent, vagyis a P2P alapú fájlmegosztás teszi ki.

forrás: ispreview.co.uk

A szolgáltatók nem véletlenül tartják magukat távol attól, hogy belekeveredjenek a jogkezelők és az illegális megosztók közötti háborúba, ugyanis hatalmas költségtöbblettel járna egy ilyen döntés megvalósítása a szolgáltatói oldalon. Érthető, hogy visszautasítják a tervezetet, ugyanis nem esik benne szó arról, hogy az ehhez szükséges infrastruktúra, illetve a jelentősen megnövekedő működési költségek terhét melyik fél viselné.

Az ISP oldal aggályai nem alaptalanok, hiszen abban az esetben, ha a felmerülő költségeket nekik kell viselniük, akkor vagy a nyereségük csökken, vagy a terhek egy részét legalább részben az előfizetőikre kell áthárítaniuk áremelés formájában, ami viszont könnyen ügyfelek elvesztéséhez vezethet. A kisebb szolgáltatókat csőd közeli állapotba juttathatnak, ha elosztó központjaikba szűrőberendezéseket (protokollelemzésre is képes layer7 switchek) kellene telepíteniük, a megfelelő apparátussal, ráadásul a hatalmas forgalom miatt nagy valószínűséggel nem volna elegendő csupán a központokban szűrni.

Szintén érdekes kérdés, hogy amennyiben minden megosztásra alkalmas protokollt blokkolnának, és csupán kivételeket engednének át (chat programok, webalkalmazások), akkor ez a megoldás kikerülhetővé válhatna-e titkosítás révén, amivel megtéveszthetőek lehetnének a szolgáltatók. Egy kevésbé józan rendelettervezet szerint a titkosított kommunikációt nem volna szabad engedélyezni, ám ez nyilvánvalóan túlzó elképzelés, mint ahogyan az is, hogy monitorozó alkalmazásokat telepítenének minden számítógépre a szolgáltatók. Márpedig Franciaországban éppen ezt fontolgatják az Association of Internet Community Services (ASIC) és több világcég heves tiltakozása ellenére is.

Állítólag Spanyolország a kalózkodás paradicsoma Európában: egyes adatok szerint 2008-ban itt az illegális filmletöltések száma elérte a 350 milliót, míg a fájlcserélésen keresztül letöltött dalok száma közel 1,2 milliárd volt. Az országban már bevezettek egy igen erős rendelkezést, amely az úgynevezett Szellemi Tulajdonvédelmi Bizottság felállítását kezdeményezte. Ez a testület a szerzői jog tulajdonosai számára nyújt fórumot, hogy panasszal élhessenek olyan weboldalakkal szemben, amelyek illegálisan osztják meg szellemi tulajdonaikat. Az ilyen oldalak elérhetetlenné tételére a szolgáltatóknak 48 órájuk van, máskülönben bizonyítaniuk kell, hogy az oldal jogszerűen működik. A bizottság által elrendelt valamennyi törlést a Központi Közigazgatási Bíróságnak is jóvá kell hagynia, így érve el, hogy a jogtulajdonosok nem élhetnek vissza helyzeti előnyükkel.

Ilyen és ehhez hasonló lépésekkel ugyan csökkenthető a jogsértések száma, ám kétséges, hogy egy akkora horderejű szabályozás, amely az EU területén a szolgáltatók felől közelítve szabályozná e tevékenységeket, milyen reakciókat és legfőképp mekkora pozitív irányú változást eredményezne.

A szolgáltatás költségei és az elvárt haszon kiesése valószínűleg nem egyenlítenék ki egymást és egyelőre még javaslat sincs arra vonatkozóan, hogy a terheket hogy osztanák el a törvénykezés és a szolgáltatók között. Arról sincs érdemi információ, hogy mi alapján lehetne egyértelműen bizonyítani az illegális tartalmakat forgalmazók bűnösségét, ami komoly fegyvertény a tervezet ellenzői kezében. Mindazonáltal nem tisztázott még az sem, hogy a szerver vagy a kliens oldal lenne-e a fő célterület, illetve abban az esetben, ha Európán kívül üzemelő tartalommegosztó szervert fülelnének le, milyen lehetőségek nyílnának a jogellenes tevékenység megszüntetésére.