Általában természetesnek vesszük, hogy tiszta víz folyik a csapból, a vezetékekben fut az elektromos áram, egyetlen gombnyomásra elindul a gázfűtés. Pedig e szolgáltatások hatalmas és bonyolult infrastruktúrák hibátlan működésének köszönhetően jutnak el hozzánk, van közülük, amelyik több évszázad, évezred alatt formálódott sok-sok ember egymásra épülő munkájának eredményeként olyanná, amilyen ma - és az emberiség többsége számára még ma sem érhetőek el.

Természetes lehet az is, hogy a számítógépek és más hi-tech eszközök tömegéből válogathatunk, rendelhetünk ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően. Mindehhez nyilvánvalóan szükségesek a gyártók, a szállítók, a forgalmazók, a megfelelő alapanyagok, eszközök – otthon a konyhában kissé körülményes szilíciumot vagy integrált áramkört előállítani.

A címben szereplő kérdés szándékosan túlzó, de komolyan vehető: a szakértői elemzések afelé mutatnak, hogy az IKT termelés és forgalmazás feltételei nehezedni, drágulni fognak.

Bármilyen termelés, gyártás alapfeltétele az alapanyagok megléte. A számítógépek és más számítástechnikai eszközök gyártása sok olyan alapanyagot használ fel, amelyek ára – jellemzően a növekvő felhasználás és a kitermelhető készletek csökkenése miatt – várhatóan emelkedni fog a jövőben. Ide tartozik például a különböző fémek ára, a műanyagok gyártásához használt kőolaj ára, amelyek az elmúlt években – kisebb-nagyobb kilengésekkel – emelkedő tendenciát mutattak. A kereslet-kínálat változásából fakadó áremelkedés mellett más tényezők is szerepet játszhatnak, például amikor egyes országok vagy országcsoportok gazdasági előnyök szerzése vagy más célok érdekében befolyásolják az árakat vagy korlátozásokat vezetnek be. Az olajkitermelő országok nemzetközi szervezete, az OPEC évtizedek óta kontroll szerepet tölt be az olaj világpiacán, és Magyarországon bizonyára senkinek nem kell különösebben bizonygatni, hogy Oroszország az olaj- és gázpiaci helyzetét felhasználva képes jelentősen befolyásolni az ellátást és az árakat saját érdekeinek megfelelően. Kína, amely az úgynevezett ritka földfémek kitermelésében egyeduralkodó 90 százalék feletti aránnyal, ezeknek a csúcstechnológiában használt anyagoknak a kivitelét nemrégen jelentősen korlátozta, attól tartva, hogy az intenzív felhasználás miatt bányái nagyon gyorsan kimerülnek.

Ugyanilyen fontos tényező a gyártásban használt munkaerő. A termelés nagy részét jelentő távol-keleti munkaerő ára, amely köztudottan alacsony, és amely az egyik fő vonzerő, szintén folyamatosan emelkedik. Kínában a termelésben, gyártásban dolgozók fizetése 2002 és 2008 között több mint duplájára emelkedett, ami nyilvánvalóan megjelenik a termelési költségekben és az árakban is. A változások miatt például az USA-ban egyre több az olyan – jellemzően kisebb – cég, amely az eddigi kínai termeltetését újra lehetségesnek tartja Amerikában. Az esetlegesen megmaradó alacsonyabb kínai gyártási költségeket számukra kiegyenlítik a logisztikai, szállítási, minőségellenőrzési, jogi és hasonló előnyök.

A szállítási költségeket is nyilvánvalóan befolyásolják a világpiaci árak, így a kőolaj ára, amelynél közép – és hosszabb távon szintén áremelkedést várnak az elemzők. Ennek oka a növekvő felhasználás és a csökkenő mennyiségű, ezzel egyidejűleg, a könnyen elérhető lelőhelyek kimerülése miatt dráguló kitermelés.

A fentiek együttesen afelé mutatnak, hogy ha minden változatlan marad, az IKT eszközök gyártási költségei emelkednek, ami persze az árak emelkedését is jelenti.

Természetesen vannak tényezők, amelyek ezt befolyásolhatják, ilyen például az újrahasznosítás. Ha ezt sikerül minél hatékonyabban és minél nagyobb körben megoldani, növekedhet a nyersanyagkínálat, könnyebbé válhat a piaci helyzetet, és a növekvő kínálat mellett erősödhet a piac biztonsága is – indokolt tehát a fejlesztés ezen a téren.

A kereslet csökkenése, átrendeződése szintén komoly befolyásoló tényező lehet, de ezt nehéz előre becsülni, mert rövid idő alatt nagyon nagy változások is lehetségesek.  Elképzelhető, hogy a mostani nagyon rövid termékciklusok (például mobiltelefonoknál fél-1 év), a szinte folyamatosan piacra vitt új termékek özöne nem lesz fenntartható.

Rövidtávon a mindennapi életet nem feltétlenül befolyásolják e tényezők. A környezetvédelem, a nyersanyagok takarékos gazdálkodása persze megkívánja, hogy a felesleges fogyasztás, az indokolatlan hulladéktermelés csökkenjen. Az jó a fogyasztónak, ha a használati tárgyait minél hosszabb ideig használni tudja.

De ha hosszabb távú fejlesztési stratégiákról, a magyar ipar fejlesztéséről, munkahelyteremtésről és hasonlókról beszélünk, akkor valamely terület teljes környezetét meg kell vizsgálni, mert a globális folyamatok ma már közvetlenül hatnak mindenki életére.

A magyar svájci frank alapú hitelesek erről sokat tudnak mesélni a görög államcsőd rémének feltűnése után.