Oldalbordáját reggel hatkor a laptop billentyűzetére száradva találta. Az asszony szeme vörös volt, mint a harag tüze. Barátom számára azonnal világossá vált, hogy nem lesz könnyű e pirkadat.

A történet késő este, úgy 10 óra tájban kezdődött, meséli barátom, amikor a másnapi utazáshoz felesége nekilátott utasbiztosítást vásárolni – online. Nem könnyű az élete szegény haveromnak: ő otthon a rendszergazda. A gyerekek mind kirepültek már a családi fészekből, egyetlen felhasználója maradt, aki viszont – mondjuk így – állandó támogatásra szorul.

Nem telt nyugodtan az éjszaka. Éjfél felé barátom arra riadt fel, hogy mobiljára SMS érkezett, és amikor megnézte az üzenetet, megtudhatta, hogy az ő utasbiztosítása sikerrel megköttetett. Akár meg is nyugodhatott volna, hiszen annak volt kétségbe vonhatatlan jele e rövid szöveges üzenet, hogy az asszony jelentékeny előrehaladást mutat az utasbiztosítás digitális megvásárlásában. A váratlan és kéretlen ébresztő azonnal kiverte az álmot a szeméből, márpedig másnap 1000 kilométert kell levezetnie, amire pedig – mint tudjuk – a legjobb felkészülés a kellő mennyiségű és mélységű alvás.

Belehallgatott az éjszaka csendjébe.

A nappaliból kétségbeesettnek tetsző sóhajok szűrődtek át a hálószobába, továbbá ideges járkálás neszei, és a parketta reccsenései, amelyek a nappalok szinte észrevehetetlen hangjai, de ezen az éjjelen, amikor mindenképpen aludni kellene, úgy tűnt, mintha másodpercenként kontinensnyi jégtáblák riannának, hatalmas robajjal hasadnának fel kilométer hosszan.

Barátom a falnak fordult és aludni próbált. Hajnali két óra körül járt az idő, amikor be kellett látnia, hogy amíg az asszony fenn van és zajt kelt, ő nem fog álomba szenderülni. Elordította magát: "Nem bírok aludni, holnap nekem vezetnem kell!" A neszezés hirtelen megszűnt, az eddig beszűrődő pisla fény kihunyt, barátom pedig némi belső küzdelem után elaludt.

Alig négy órás kóma után ébredt fel, azonnal szolgálatba helyezte magát, és próbálta kiszedni élete párjából, mi a gond. Rövid mondatokat lövellt ki magából, szaggatottan és feszülten, a rendszergazda egyetlen felhasználója, aki valószínűleg egy helyben ülve, a gép képernyőjének fényénél ülve töltötte az éjszakát, ám a biztositas.hu-n a három biztosítás közül egyet sehogyan sem tudott megkötni. Kettejük társalgása szigorúan a tárgyra, a probléma megoldására fókuszált, de barátom a feszült konverzáció legalján érezni vélte, hogy hajnali ordítása mély nyomokat hagyott feleségében, aminek magától értetődően súlyos következményei lesznek.

Leült a géphez és megismételte, amit a felesége az éj sötétjében vélhetően ezerszer végigjárt. Talán valami logikai hiba miatt, vagy azért, mert valamit bejelöltek, amit nem kellett volna, vagy éppen azért, mert valamit nem jelöltek be, pedig kellett volna, valóban lehetetlen volt annak a vendég kisfiúnak az utasbiztosítását megvásárolni, akit hamarosan kelteni kell a vendégszobában, hogy elvigyék Németországba az 1000 kilométerre lévő szüleihez.

Amikor barátom elért e ponthoz elbeszélésében, hangja megremegett, teste megrándult, mintha hirtelen görcs állna belé. "Mondd meg nekem, hogyan lehet az, hogy még mindig vannak töketlen rendszerfejlesztők, akik még arra sem képesek, hogy legalább kiteszteljék az ótvaros rendszereiket?" Rám szegezte tekintetét, vádlón és keményen, mintha bizony én tehetnék arról, hogy – mint látjuk – emberek foglalkozásszerűen zúzzák szét családok törékeny békéjét.

Dőlt barátomból a szakmai kifejezésekkel és idézhetetlen, durva szavakkal tűzdelt fejtegetés, amelyből lassan kibontakozott, hogy az utasbiztosítást áruló online helyek többsége először regisztráltatja a felhasználót. Hogy minek, nehéz volna megmagyarázni. hiszen a szerencsétlen júzer úgy is bankkártyával fizet, és amúgy húzna is tovább, ha végzett. Nyilván az ügyfélbázis növelésének e kétségbeesett és ellenszenves módját választja az, aki így kényszeríti alkalmi vásárlóját adatainak megadására.

Az utasbiztosítás egyszerű termék. Teljesen normális, ha az ember az indulás előtti órákban vagy akár percekben kívánja megvásárolni, hogy aztán kinyomtassa és betegye az utazáshoz szükséges többi dokumentum közé.

Haverom végül megoldotta a dolgot. A feladatot átértelmezte: "köss utasbiztosítást a biztositas.hu-n" helyett legyen "köss utasbiztosítást, ahol gyorsan és egyszerűen megy".

Néhány regisztráltatós és láthatóan bonyolult oldal után rálelt a K&H biztosítójának oldalára, ahol 3 perc alatt megvette a kisfiú biztosítását. Könnyedén megértette a rendszerrel, hogy nem magának, hanem másnak veszi a biztosítási terméket, és már nyomtathatta is ki a bizonylatot.