Különös fordulatot vett a high-tech cégek közötti piaci harc: e vállalatok új küzdőteret találtak, ahol kihúzhatják egymás lába alól a talajt. Saját szabadalmaikat védelmezve meglepően hatásos módon léphetnek fel a vetélytársak terjeszkedése ellen.

A szabadalmak védelmezésének ürügyén fellángolt piaci ökölharc kezd abszurd komédiává válni, beláthatatlan kimenettel és következményekkel. Dollármilliárdokban mérhető a tét, az érintettek tehát egyáltalán nem veszik viccesre a figurát.

Vegyük példának okáért az egyik utolsó és talán legnagyobb visszhangot kiváltó ügyet, az Apple fellépését a Samsung ellen. Nagy vonalakban leírva az történt, hogy az Apple különböző kifogásokat nyújtott be a Samsung egy bizonyos termékcsoportja, a Galaxy telefonok és tabletek ellen. A kifogás alapja, hogy a Samsung termékeinek külső és belső jellemzői bizonyos szempontból hasonlítanak az Apple termékeiben lévő olyan elemekre, amelyeket az Apple szabadalmaztatott. Az igaz, hogy hasonlóan néznek ki, van képernyőjük, szép, színes világító gombokkal, látványos animációkkal, esetleg fémházuk is van, mint az iPadnek. Joggal feltételezhető viszont, hogy ez nem sok embert zavar, azokon kívül persze, akiknek az üzleti érdekeit sérti a hasonlóság.

Az ügy most ott tart, hogy egy bizonyos bíróság, amely a közvélemény számára nehezen magyarázható okból a düsseldorfi, ítéletet hozott: a Samsung néhány terméke, elsősorban a Galaxy tabletek, sértik az Apple szellemi tulajdonát, szabadalmait, ezért nem forgalmazhatóak. Kezdetben ítéletének érvényességét a bíróság egész Európára értelmezte, ám végül ez nem volt lehetséges, mert – most kimondhatjuk, hogy szerencsére – egy német bíróság nem hozhat ennyire széles körű ítéletet, legfeljebb Németországra vonatkozót. Mindenesetre sikerült elérni a bíróságnál, hogy a Samsung hagyjon fel a Galaxy 10.1. forgalmazásával. A következő furcsa következmény az volt, hogy a szeptember elején kezdődő berlini IFA kiállításon büszkén bemutatott, új és tényleg jól kinéző Galaxy 7.7 tabletet szinte azonnal a bemutató után, a prospektusokkal és minden más hordozóval egyetemben, nyomtalanul el kellett tüntetni a standokról.

Lehet most teljes erőből szidni az Apple-t, amint ezt a blogvilág sokan meg is teszik, de azért a többiek sem tétlenkednek. Felsorolni is lehetetlen, hogy melyik cég melyikkel pereskedik valamilyen szabadalmának általa gondolt megsértése miatt. Apple, HTC, Nokia, Microsoft és még lehet folytatni a sort szinte a végtelenségig. A legszebb az egészben az, hogy szabadalomhoz, védjegyhez egyáltalán nem csak hosszas és szorgos kutató-fejlesztő munka eredményeként lehet hozzájutni, hanem a szabadalmat birtokló cég vagy a szóban forgó szabadalom felvásárlásával is. Gyors és egyszerű, jogilag pedig rém tiszta e megoldás, igaz, olykor sok-sok pénz kell hozzá.

Nagy a tét, így aztán porondra lépnek a különböző cégek anyaországában székelő állami ügynökségek is, tovább színesítve a képet. Tajvan egyik kutatóintézete bejelentette, hogy szabadalmi bankot hoz létre, amelynek az a célja, hogy fontos szabadalmakat vásároljon fel. Piacának védelmében az Apple is igénybe veszi az USA állami szerveinek lehetőségeit, az International Trade Commission nevű amerikai állami szervezetnél jelentette fel például a HTC-t. És a cégek, mind nagyobb számban, panaszukkal arra a bíróságra rohannak el, ami nekik a legkedvesebb. Kivételek persze vannak.

A világgazdasági folyamatok és az összeesküvés-elméletek iránt egyaránt érdeklődők jól szórakoznak a pereken és azon, hogyan miként ütik-vágják egymást a cégek, de szerintem senkinek sem jó, hogy a helyzet ilyen. A fogyasztók, vásárlók érdeke nyilván helyből valahova hátulra szorul a fontossági sorrendben, hiszen a bíróság betiltó ítéletének a célja éppen az, hogy a versenytárs termékei eltűnjenek a polcokról, ami pedig a versenyt korlátozza. Ne legyenek illúzióink, itt leginkább a piaci harcról van szól, nem pedig arról, hogy a cégek tényleg védik a szellemi tulajdonukat.

Ha valóban a szellemi tulajdon védelme lenne a cél, akkor nem lehetne azért beperelni egy céget, mert a termék messziről, sötétben hasonlít valamelyik másikra. Ilyen alapon a tévéket gyártó cégek bármelyike beperelhetné versenytársait, hogy azok is tévét gyártanak, képernyővel, távirányítóval, sőt, még hasonló színben is (például feketét, ahogy 10-ből 9 tévé az).

Remélhetőleg e komédia hamarosan véget ér, és a cégek ahelyett, hogy egymás zsebében turkálnak, visszatérnek a kutatás-fejlesztéshez, és sok olyan új szabadalmat dolgoznak ki, amelyeket aztán valóban érdemes levédetni. Érdemes, mert tényleg új értéket hordoznak, és nem - mondjuk - azért, mert egy újabb áramvonalas, szexi készülékház vagy látványos funkciógomb utánzását akadályozzák meg.