Az információs társadalomban – mondják sokan – a személyes kapcsolatok megtöbbszöröződnek, az információcsere gyorsul és a tartalom mértéke is növekszik.
Én ezzel nem értek egyet!

Egyrészt a „mérték” megítélésekor „le kell vonni” belőle a nem értelmezett adattömeget, ami ugyanis – a korábbiakban leírt definícióból következően – nem tekinthető információnak. Másrészt az információ valódi értékének megállapításához a hasznosságot is elemezni kell. Sajnos egyszerű definíciót nem lehet adni a hasznosság megítéléséhez, de az érték alapú megközelítést alkalmazva azt az információt nevezhetjük hasznosnak, amely szórakoztatás, ismeretszerzés vagy gazdasági tevékenység során értékes adatot tartalmaz.

Hasznos információhoz jutunk, ha például letöltünk egy jó filmet, de nem feltétlenül jár haszonnal a YouTube-on található idétlen jelenetek nézegetése hosszú perceken át. Ugyanígy hasznos információ íz, amit a böngészővel való keresgélés után letöltünk például az oroszlánok párzásával kapcsolatban, ha az érdekel minket. Értelmetlen és haszontalan időtöltés viszont összevissza szörfölni a neten, és ez nem tekinthető hasznos információszerzésnek, még akkor sem, ha van, akit ez szórakoztat.

Véleményem szerint a kapcsolatok darabszáma és az átadott adatmennyiség ugyan növekszik, de ezzel párhuzamosan csökken a küldött információ értéke. Jó példa erre karácsonyi mailáradat. Korábban egy-egy levelezőlap kiválasztása és megvásárlása, későbbi megírása és postára adása időbe telt, fáradtsággal járt, és éppen ez adta a szeretetkapcsolat valódiságát. Ezek az egyedileg megfogalmazott néhány soros levelek vagy levelezőlapok sokkal több információt tartalmaztak a címzett számára, mint a mostani levelezőlistás küldemények. Mostanában sokan a kapott levelet továbbítják tovább, vagy az internetről szednek le könnyen gyorsan, fáradság nélkül „személyes” üzenetet, és azt küldik el barátaiknak. Kevesen kapnak egyedileg megfogalmazott, csak neki szóló karácsonyi üdvözlőlapot.

A tömegüdvözletnek az információtartalma pedig minimális: Rajta vagyok a listán!

Mostanában a szomszédról általában kevesebbet tudnak az emberek, mert ritka a közvetlen társalgás, pedig a személyes beszélgetés során átvett képi információ sokszorosa a kimondott szavak mondanivalójának. Helyette a neten vagy sms-ben küldözgetünk rövid, tömör üzeneteket az ország másik felén élő, esetleg sohasem látott „barátoknak”.

Talán azért tesszük mindezt, hogy ne kapjunk valódi – néha számunkra is kellemetlen kötelezettséget jelentő – információt? Azért menekülünk a bármikor kikapcsolható számítógépes kapcsolatokba, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk, vagy akár csak véleményt formálnunk a másik életével kapcsolatban?

Egy biztos, egy jó borozgatás a barátaimmal semmiképpen nem pótolható cseteléssel. Számításokkal nehezen igazolható, de azt is valószínűsítem, hogy egy „kéz a kézben” szituáció szerelmes pillantásában átadható információmennyiség jelentősen meghaladja a mailen átküldhető üzenetek lehetőségeit.

(Folytatása következik.)