A vizuális beültetések, más néven bionikus szemek látáskárosult vagy teljesen vak személyek látófunkcióit részben, a célkitűzések szerint előbb-utóbb teljesen visszaállító kísérleti eszközök, neurális pótlások. Az 1980-as évek közepétől számos ilyet fejlesztenek, mintául a hallókészülékek szolgálnak.

A siker nagymértékben függ attól, hogy az illető milyen körülmények között vesztette el látását. A fényérzékelők „elkopása" miatt megvakultaknak nagyobb az esélyük rá, mint a született vakoknak – a jelenlegi fejlesztések első számú irányát mutató a retinális beültetések idővel sokat segíthetnek rajtuk. Az implantátumok azonban elveszített érzékszervi működések, képességek visszaállítása mellett egészséges meglévők feljavítását is szolgálhatják.

A retinitis pigmentosaban szenvedő Dianne Ashworth az első ausztrál, aki elektródákkal működő, egyfajta prebionikus szemnek köszönhetően a kísérletek során újraélte a látás élményét, villanásokat és formákat érzékelt. Az implantátumot a Bionic Vision Australia fejlesztette, és míg az Európában és az Egyesült Államokban már kereskedelmi forgalomban is beszerezhető amerikai Argus II csak 60 elektródával rendelkezik, addig az ausztrál szerkezet végleges változata 1024-gyel fog.

Visszaállított vagy feljavított látás?

Az implantátum a retinában lévő idegsejtek elektromos impulzusokkal történő stimulálásával működik. A beültetett elektródák a stimulálást kontrolláló laboratóriumi rendszerrel állnak összeköttetésben. A kísérlet alatt összegyűjtött információk alapján a kutatók az Ashworth által látott villanásokból, az azokban tapasztalt formák, fény, méret és elhelyezkedés konzisztenciája szerint határozzák meg, hogy az agy miként értelmezi a vizuális adatokat; majd képeket generáló processzort terveznek létrehozni. A 2014-re várható késztermék elektródáit az implantátummal vezeték nélküli kapcsolatban lévő kamerával kötik össze, a kamera juttatja el hozzájuk a környezet képeit. A soron következő lépésben az impulzusok erősségét akarják növelni, amihez 98 elektródát használó chipet fejlesztenek. A chipet 2013-ban tesztelik.

Bíznak benne, hogy a bionikus szem arcokat ismer fel, kinagyított szövegeket tud majd olvasni. Ezek a beültetések egyelőre azonban sebészi beavatkozást igényelnek, és a technológia jelenlegi állása mellett bizonytalan, mikorra várható anélkül működő vizuális implantátum.

Egyes – főként a Homo sapiens jelenlegi formáját átmenetinek, az evolúciót nem lezártnak tekintő transzhumanista – elképzelések szerint kívánatos lenne az ember érzékszervi működésének mesterséges úton történő továbbfejlesztése (enhancement), például a látás és a hallás feljavítása, az érzékelés „testre szabása."

A bővített valóság és a látás

A technológiai fejlődés, egyrészt a mobil és különösen a viselhető infokommunikációs eszközök elterjedése, a Google Szemüveg 2014-re tervezett piaci bevezetése, másrészt a különböző érzékszervi károsodásokban szenvedő személyek számára készülő implantátumok terén elért eredmények részben ezeket a jövőképeket támasztják alá. Jelenleg 200 ezren használnak a természetes hallást megkerülő bionikus fület.

Az Egyesült Államok Energetikai Minisztériumának Mesterséges Retina projektje valami hasonlót próbál kivitelezni a retinális fényérzékelőket kihagyásával – rendszerük kamerája közvetlenül az agy látásért felelős részeibe juttatná el a képeket.

Ezek a megoldások azonban még csak nagyon rosszul hallókon, siketeken és/vagy komoly látáskárosultakon, vakokon segítenek, rendeltetésük kifejezetten egészségügyi, gyógyító jellegű. Viszont hatványozottan behálózott és médiumok sokaságával jellemezhető környezetekben könnyen dönthetünk mennyiségileg és minőségileg egyaránt több információ befogadása és feldolgozása mellett. A bővített valóság (augmented reality, AR) keretében évek óta eredményesen kísérleteznek a vizuális érzékelés például releváns helyalapú adatokkal történő kiegészítésével, feltuningolásával.

A Washington Egyetem és a finn Aalto Egyetem közös kezdeményezése, egy számítógépesített kontaktlencse a bővített valóságot közvetlenül vetíti ki az emberi szemre. Az eszköz prototípus, eddig csak nyulakon tesztelték – eredményesen, káros mellékhatás nélkül. Antennából, integrált áramkörből és az egyetlen, kék LED-et (fénykibocsátó diódát) tartalmazó átlátszó zafírchipből áll. Az antenna külső forrásból gyűjti össze az energiát, amit az integrált áramkör tárol, és juttat el a chiphez. A rendszerhez a képeket közvetlenül a retinára vetítő optikai lencsék, úgynevezett Fresnel-lencsék is tartoznak.

A prototípus jelenlegi állapotában inkább csak kuriózum: egyetlen pixelt jelenít meg, felbontása nagyon kicsi, az áramforrás nem lehet két centiméternél messzebb. A fejlesztők viszont ambiciózusak, különféle alkalmazásokban (GPS navigáció kivetítése, játékok stb.) gondolkodnak.

Technológiai szinesztézia

Az érzékelés „kibővítését" illetően a látás azonban limitált, úgyhogy az ilyen szintű információgyűjtéshez és feldolgozáshoz más érzékszervek például az agy elektromos impulzusokkal történő stimulálásán keresztüli bekapcsolása is szükségesnek tűnik.

A közeljövő egymásba konvergáló technológiái valószínűleg számos ma még láthatatlan, hallhatatlan inger észlelését teszik lehetővé, és a jelen gyógyító eszközei hamarosan agyi tevékenységeinket feljavító megoldásokká alakulhatnak át.

Amennyiben a rászorultak körén kívül is komoly igény mutatkozik irántuk, új típusú interfészek tervezésére lesz szükség. Egyelőre persze még nem tudjuk, hogy a „tudat kibővítésének" mely típusai lesznek elfogadottak, de ha bármelyik normává válik, különös kérdések merülhetnek fel, például hogy hogyan tekintsünk a technológia ezen áldásait elutasítókra stb.