Az informatikai felsőfokú képzés kiemelten fontos a tudás alapú társadalom létrehozásában. A minőség, a célirányos, megfelelő specializáltságot kínáló képzések megfelelő minősége versenyképes tudást adhat a hallgatóknak, szemben az általános, túlságosan elnagyolt és a valós üzleti elvárásoktól jelentősen elmaradó oktatással.

Az életre készít fel az iskola, mondják sokan, ám ez a mondás manapság legkevésbé sem igaz, hacsak a stressz vagy az értelmetlen feladatok nem sorolhatóak ide. Az informatika tudományága oly sebességgel képes egyik napról a másikra megváltozni, hogy ember legyen a talpán, aki követni akar minden újdonságot és változást. Éppen ezért az oktatás is a lehető legteljesebb és naprakész információ átadásának volna a helye.

Egy eklatáns példa a programozás oktatása. Általánosságban elmondható, hogy több programozási nyelvet is kötelező megtanulni az oktatási intézményekben, ám egyiket sem olyan szinten, amely a későbbiek során a használható tudást jelentené – ergo felesleges. Ráadásul a gondolkodásmód, amely megtanulása mögé rejtik a programozás oktatását, nem kellően felkészült és nem a trendeket követi.

Az analitikus, rendszerszemléletű gondolkodás nem csupán programozás révén sajátítható el, habár a programozók számára természetesen elengedhetetlen. A különböző nyelvek oktatása közben azonban a legnagyobb baklövés az elavult, mára már háttérbe szorult filozófiák, trendek, minták használata és oktatása.

Azok a diákok, akik szeretnének programozói pályára lépni, igen kevés támogatást kapnak az iskoláktól a való életben elvárható tudásanyaghoz és szemlélethez képest. A tervezési minták, programozási paradigmák, technológiák változását követnie kell az oktatásnak, sőt, úttörő szerepet kell vállalnia a legelismertebb iskoláknak a kutatás-fejlesztés terén, olyan cégekkel karöltve, amelyek meghatározó szerepet játszanak  nem csupán a haza piacon, de globális irányvonalakról is döntenek adott esetben.

A partneri programokban résztvevő diákok ugyan most is számos előnyhöz jutnak, ám ez a kör igen szűk és az intézmények által nyújtott oktatásban is meg kellene jelennie az innovációnak és a haladásnak.

Olyan alapvető, modern szemléletet kell képviselniük a neves egyetemeknek, főiskoláknak, amelyek miatt megéri ezeket választania mind a diákoknak,mind a munkaadóknak. Több olyan diákkal készült interjú is bizonyítja az elmaradott nézetek erőltetését, ahol az derül ki, hogy a diákok az iskolán kívül tanulhatják meg legfeljebb az alapokat is, míg a tantermi oktatásban csupán azt a tudást sajátíthatja el, hogyan nem szabad gondolkodni és problémákat megoldania.

A programozás terén elengedhetetlen a különböző tervezési minták, programozási alaptételek ismerete, amelyek nélkül a junior fejlesztő könnyen olyan helyzetben találhatja magát, amely sokkal több stresszt szül, és frusztrálttá válhat, ami sem saját maga, sem pedig a karrierje szempontjából nem mondható ideálisnak. Ez nem az oktatásra fordított pénz mennyiségének, hanem inkább az elvárt minőségnek a függvénye.

Sokkal több olyan óraadóra, oktatóra volna szükség a tanszékek döntéshozói között is, akik aktívan és napi szinten érdekeltek az üzleti szférában, és akiknek a szakmai tudása és elismerése vitán felül áll. Ha azok oktatják a diákokat, akik maguk is valós körülményekből, esetekből merítenek példát, akkor mondhatjuk el, hogy az iskola a való életre készít fel.