Az elektronikus könyvek átalakítják a könyvkiadást, a könyvkereskedelmet. A könyv esetében a tartalom az elsődleges, nem a hordozó anyag. És mivel a technológia elért arra a szintre, hogy – bár mindenben nem, de – sok szempontból pótolja a hagyományos papíralapú könyvet és emellett új funkciókkal is szolgál, ezért az elektronikus könyv elterjedése várhatóan igen gyors és mélyreható lesz. Nálunk az áttörés még várat magára.

A változási folyamat eddig – érthető módon – nagyrészt megmaradt a terjesztés, tartalomszolgáltatás átalakítása szintjén. Maga a tartalom előállítása azonban teljesen más folyamat. Ugyanis – erősen leegyszerűsítve – az író és az olvasó között ott van egy nagyon komoly infrastruktúrával és erőforrással dolgozó rendszer: a kiadók, kereskedők, szerkesztők és más, a tartalom létrehozásában dolgozó emberek és szervezetek hálózata, amelyek évtizedes, vagy akár évszázados múlttal rendelkeznek.

Valóban igaz az elektronikus könyvre, hogy képes lehet közvetlenül összekötni az írót és az olvasót, de akár „e” az a könyv akár nem, a két „végpont” között bizony szükség van sokak munkájára ahhoz, hogy a könyvek, amelyeket azután megvásárolhatunk, valóban könyveknek nevezhetőek legyenek.

A könyv ugyanis több annál, mint egymás után leírt betűk sorozata, és az írás nehéz mesterség. Sokszor hallottam már, hogy „majd egyszer írok egy könyvet erről vagy arról”, de ha valaki ténylegesen megpróbálta, leült az íróasztalhoz és elkezdte megírni a művet, hamar rájöhetett, kemény fába vágta a fejszéjét – ha tényleg jót szeretne alkotni. Én biztosan nem szeretnék olyan könyvesboltból – elektronikus vagy papír, ebből a szempontból mindegy – vásárolni, amelynek a virtuális vagy valóságos polcaira bárki felteheti az általa írt és könyvnek nevezett dolgait, akármilyen is.

Még a jelenlegi, kiadókkal, szerkesztőkkel működő könyvkiadási rendszerben is előfordul, beleértve híres, jónevű kiadókat is, hogy az ember megvásárolja a könyvet, aztán olyan alapvető és hajmeresztő szerkesztési, helyesírási hibák vannak a szövegben, ami élvezhetetlenné teszi az egészet. A kellemesnek ígérkező élmény helyett az ember csak bosszankodik. Ha egyszeriben bárkiből válhatna író és könyvkiadó, igencsak megnehezedne az olvasók, a könyvet vásárlók dolga, amikor az olvasnivalót kell választaniuk.

Szerintem kijelenthető, szükség van azokra, akik könyvet készítenek a kéziratból, így a könyvek elektronikussá válása nem jelenti azt, hogy ezt a hatalmas méretű, tartalomszolgáltató, közvetítő és nagyon komoly múlttal, tudással és tapasztalattal bíró iparágat rövid idő alatt ki lehetne kapcsolni a folyamatból, és ezentúl mindenki közvetlenül a könyv írójától vásárolhatna – többnyire zsákbamacskát.

Nekem ez hasonlít egy másik helyzetre. A webboltok megjelenésekor sokat olvashattunk arról, hogy a gyártól és a vevők közvetlen kapcsolatba kerülnek egymással, kikapcsolhatóak lesznek a nagykereskedők, kiskereskedők és hasonló szereplők. Ami egyébként nem kizárt és megtörténhet, de nem úgy, hogy hirtelen mindenki webboltokból kezd vásárolni, és eltűnnek a kereskedők, hanem a különböző területeken különböző módon és mértékben zajlik e folyamat – ha egyáltalán alkalmas maga a termék erre. Valószínűleg nem fognak atomreaktort, látatlanban lakást vagy kölyökvizslát vásárolni a neten a jövőben sem.

Azon érdemes elgondolkodni, hogy a jelenlegi kiadói-közvetítői rendszer hogyan működik. Valóban indokolt, hogy az elektronikus könyvek árszintje egyáltalán nem alacsonyabb, mint a nyomtatott könyveké? Helyes-e, hogy a nagy kiadók „röghöz kötik” a felhasználókat a tartalmakon és a technológián keresztül, azzal próbálkozva, hogy a tartalmakat csakis tőlük vegyék meg, és mi e törekvésnek a még elfogadható mértéke? Ami persze nem csak itt érvényes kérdés, előnyei miatt a monopólium elérése kedvelt célja a különböző vállalkozásoknak.
 
A legnagyobb problémák szerintem nem is a „normális” könyvkiadás területén vannak, hanem a szakfolyóiratok, szakkönyvek esetében. Ahogyan az Infotér weboldalán megjelent cikkben említették, van olyan tudományos folyóirat, amelyiknek az éves ára több, mint 18 ezer euró!!! (azaz nagyjából 5,5 millió forint), és sokszor az elektronikus változat ugyanazon a jó magas áron vehető meg, mint a papír, még akkor is, ha csak pdf verziót jelent az elektronikus forma. A szakkönyvek, szakfolyóiratok problémája azért is lényeges, mert az a tét, hogy hozzájutnak-e a kutatók a legfrissebb, munkájukhoz szükséges információkhoz, eredményekhez, vagy nem. Ha nem, lemaradhatnak a tudományos életben, ami hosszabb távon egyetemek, egész országok kutatásának színvonalát ronthatja. Összeesküvés-elmélet gyártóknak kiváló alkalom azon gondolkodni, hogyan lehet így befolyásolni a világ tudományos életét.

Vagyis szerintem az elektronikus könyvekben rejlő legnagyobb lehetőség nem az, hogy ezentúl bárki bárhová a világon eljuttathatja éppen megszülető művét vagy „művét”, hanem az, hogy a könyvekben és más kiadványokban (például folyóiratokban) foglalt tartalmak elérése és felhasználása újszerűvé, az igényekhez jobban alkalmazkodóvá és a korábbinál – mondjuk így – hatékonyabbá válhat.