Gondolom, most sokan értetlenül fogadják a címbéli kérdést, mondván: miért kérné el azt bárki az interjún. Sajnos azonban az amerikai gyakorlat szerint egyre több cég HR-esei kérik el a közösségi oldalakon létrehozott profilok jelszavát, hogy a privátként megjelölt tartalomhoz is hozzáférhessenek. Törvénysértő-e az efféle kutakodás a jelölt virtuális magánéletében?

Nos, léteznek a privát szféránkat védelmező törvények, ám ha elkérik, és mi átadjuk önként a jelszót, nem valósul meg a magántitok sérelmének tényállása, nem illetéktelenül tekintenek be adatainkba. Amerikában számos cég elemzi az állásra jelentkezők közösségi profiljait. Az álláskeresők viszont azzal érvelnek, hogy csak a barátaiknak engednek betekintést közösségi életük rejtett bugyraiba, ami nem tartozik a külvilágra, még a HR-eskre sem.

Ez így rendben is van, azt hiszem, egy vállalat számára senki nem köteles feltárni személyes életét. Akadnak azonban szép számmal olyanok, akik inkább önként átadják jelszavukat, vagy adott esetben barátként jelölik meg a HR-eseket, így engedve be a vállalati kopót a privát szférájukba.

Az így nyerhető kép a jelöltről erősen szubjektív, nem látom be, miért kellene foglalkoznom olyan céggel, amely nem szakmai alapon ítél meg valakit, hanem esetleg az internetre feltett képei, üzenetei alapján. Akik aktív éjszakai életet élnek, vagy esetleg csapongó, kihívó képeket osztanak meg magukról, könnyen hátrányba kerülhetnek azokkal szemben, akiknek csupán néhány meghitt családi kép van kitéve választékos üzenetekkel.

Manapság a HR-es szakma fejlődési útvonalán egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a személyes értékeket vizsgáló módszerek, a jelöltek szakmai kompetenciáit külön eljárásokkal mérik. Azt azonban ne feledjük, hogy a HR-es többnyire nem rendelkezik pszichológusi végzettséggel, s bár nyilván jó emberismeretre tett szert, semmiképp sem ítélhet meg valakit pusztán annak alapján, hogy mit tesz közzé magáról barátainak szánt privát profiljában.

Szerencsére sokfelé olyan törvények előkészítése is folyik, amelyek célja, hogy megtiltsák a cégek számára az ilyen kutakodásokat, mondván, hogy a vállalatoknak nincs joguk behatolni a munkavállaló intim szférájába.

A munkaadók azzal védekeznek, hogy csak a lehető teljesebb kép alapján dönthetnek megalapozottan a kiválasztásról. (Egyébként a munkavállalókkal gyakran azt is aláíratják, hogy nem keltik majd a vállalat rossz hírét.) Sűrűn hangoztatott ígéret, hogy nem éri hátrány a jelentkezőt, ha megtagadja adatai kiadását, ám ennek betartásáról nyilván nincs adat, bizonyíték.

Ami engem illet, én biztosan nem adnám át az adataimat, még akkor sem, ha egyébként nem tartalmaz a profilom semmit. Ha pedig emiatt az elbírálás során hátrányba kerülnék, biztosan jogorvoslati lehetőségeket keresnék, és egyébként sem állnék be szívesen egy olyan céghez dolgozni, ahol már a felvételi eljárás során nyomoznak a leendő alkalmazott után. Ön, kedves Olvasó, mit tenne ilyen helyzetben?

Kiegészítés:

Miután egyre több helyen bukkantak fel hasonló történetek, Erin Egan, a Facebook személyiségi jogokért felelős vezetője elmondta, hogy ez az eljárás nem csupán a Facebbok alapelveit sértik, hanem az emberek alkotmányos jogait is, így minden bizonyítható eset jogi lépéseket is vonhat maga után a jövőben. Egy amerikai szenátor is felszólalt a diszkrimináció új formája ellen, és törvénytervezetet készít elő, amely minden államban tiltaná az effajta megkülönböztetéseket.

Sokak szerint az alkotmány első kiegészítését, a szólás-, és véleményszabadságról szóló fejezetet sérti az, ha valakitől, akarata ellenére, nyomás gyakorlásával, megszerzik a személyes adatait.