A személyes kommunikációnk kiüresedhet, ha csak gépeken keresztül végezzük. A megoldás azonban nem az, hogy gépeket rombolunk.

A számítástechnika legújabb hullámának középpontjában a környezetbe integrálódó, annak szerves részét képező technológiák állnak. A háttérben dolgozó, tárgyakba épített, gyakorlatilag láthatatlan parányi számítógépek, a környezet-intelligencia elterjedése egybevág a fejlett szenzorhálózat-technológiával: ezekben az esetekben az érzékelők vezeték nélküli helyi hálózatot alkotnak, amelyben a kommunikáció nem egy-egy érzékelő és környezete, hanem a hálózat egésze és a környezet között megy végbe.

A kód már több mint 17 éve létezik, mégsem olyan ismert, mint vonalas társa. A vonalkódra emlékeztetően fekete-fehér színben, kis alakzatok rendezetlennek tűnő halmaza látható ma már szinte mindenütt: újságokon, plakátokon, hirdetésekben és cikkek végén, játékokon, jegyeken, de kiállításon is találkozhattunk már e jelekkel.

Az új év még nem hozta el a megvilágosodást. Az önkormányzatok és kistérségi hivatalok év elején ismerhették meg a kormány tavaly ősszel bejelentett járási rendszeréről szóló tervezetet, amelyet az érintettek január 29-ig véleményezhettek. A felosztás és a vélemények is egyaránt kusza képet mutatnak. Kevés a konkrét információ, így nem könnyű állást foglalni az ügyben.

Napjaink és a közeljövő egyik meghatározó technológiai jelensége az érzékeléstechnika. Térnyerését társadalmilag egészségügyi és környezetvédelmi okok, gazdasági szempontból ipari és mezőgazdasági tevékenységek, valamint a közlekedés automatizálása indokolják.

Nagyotmondásban erősek vagyunk. Folyik a licit arról, hogy voltaképpen hány milliárd forint volna megtakarítható a magyar gazdaságban azzal, ha a pénzforgalom a jelenleginél nagyobb mértékben zajlana készpénzkímélő módon – ez manapság javarészt az elektronikus formát jelenti.

Az információs társadalomban – mondják sokan – a személyes kapcsolatok megtöbbszöröződnek, az információcsere gyorsul és a tartalom mértéke is növekszik.
Én ezzel nem értek egyet!

Tavalyi adatok szerint 2 milliárdan netezünk. Az információs társadalomban – legalábbis a fejlett országokban – egyre többen férnek az internethez, és a növekedés a következő években is folytatódik. Vajon alapvető jog-e, jog-e egyáltalán belépésünk az online világba, vagy csak egy technológiáról, a joggyakorláshoz keretet adó eszközről van szó?

A nagy visszhangot kapott kémrepülőgép-eltérítés után ismét Amerika és a megfigyelés került a középpontba. Ezúttal egy nagyszabású tervről hallani, amelynek megvalósultával a hírszerzés hamarosan úgy figyelheti meg a világ bármely pontját, ahogyan azt eddig csupán a filmekben láthattuk.

Sokan emlékeznek még a 2000-es amerikai elnökválasztásra, a szavazószelvényeket nagyítóval silabizáló számlálókra, a végkimenetelt eldöntő hihetetlen amatörizmusra. Tragikomikus volt: a csúcstechnológia centruma, az Egyesült Államok „késő-kőkorszaki” eszközökkel döntött a jövőjéről. Soha többé ilyet, irány az online világ! – hangzott el gyakran akkoriban.